The Flat

 

Konyha:

Nappali:

Willesden Green

Nos tehát Hackney kerület Clapton kerületrészéből, elköltöztünk Brent kerület Willesden Green részébe!

Kelet Londonból, Észak - Nyugat Londonba!

Költözéssel minden rendben volt, bár túl gyakran nem nagyon akarom csinálni :D Sok pakolás, rendezgetés jáááááááj :D

A "város" központban lakunk a fő utcán. Egy hét elteltével jónak tünik a lakás, működik minden, rendezkedünk befele szépen. Bori egy órával utazik így kevesebbet, én meg 20 perccel. Jó döntésnek tünik a költözés, bár pár jó barátot ott kellett hagynunk Claptonban, de majd tartjuk a kapcsolatot. Szóval most fél évig Willesden Green-ben élünk majd :D

 

Egyúttal lezárult a blog negyedik fejezete is, és elindult az ötödik!

 

Holnap képek a lakásról.

Before moving

 

Nagyjából bepakolva minden (pár napja beszéltem a sarki török bolttal, hogy kéne doboz, azóta minden este ki van készítve pár, hogy elvigyem :D), holnap megyünk átvenni a kulcsot! Kell venni még vasalót, porszívót :D Aztán vasárnap költözés!

 

Jelenleg éppen egy óltári nagy jégeső! van, nem is értem :D Jövőhétre meg még havat is mondanak. Változik a klíma :D

 

A héten újra indítottam a .hu-t, pár apróság van is rajta. KATT

Budapest is in TheLondonPaper

 

A London Paper London egyik délután megjelenő ingyenes újságja ha jól tudom 800.000-s példányszámban. Minden nagyobb gyalogos csomópontban ingyenesen osztogatják délutánonként, ezt olvassa mindenki a metrón, buszon, vonaton.

 

Na már most a mai utazás mellékletében Magyarországról írtak, illetve Budapestről képnek pedig a Lánchíd volt feltüntetve.

Az újság jó hétvégi kiruccanásként ajánlja Budapestet. A cikk gyakorlatilag arról szól, hogy mivel 330 forint egy font, milyen nagyon olcsón lehet berugni, és kajálni nálunk :D Éttermeket, és szórakozó helyeket ajánl ahol a már olcsó "helyi sör" fél literje! - ez külön kiemelve, mert ugye az kevesebb mint egy pint - a Dreher csak 1.70 font átszámolva! (Londonban 3 font körül van egy pint)

Illetve abban az országban, ahol szombatonként két csatornán is olyan órás-másfél órás műsor megy, ahol emberket követnek az ócska piacokra és szakértőkkel beszélik meg, hogy az adott tárgy megéri-e az árát, vagy jó vétel-e, na abban az országban külön ajánlják az Ecseri piacot, illetve a Novák piacot. (Sose hallottam a Novák piacról)

 

Érdekesség, a Gulyás levesünket nem levesként írják, hanem mondjuk úgy fordítanám, hogy tányérja a gulásnak. :D (Egyébként már értem a gulyás leves körüli nagy meglepődéseket, mert az itteni leves léből áll és annyi. Én legalábbis nem találkoztam még olyan levessel amiben legalább tészta lett volna, nemhogy hús!)

 

Nagyon jó volt olvasni az  újságban Pestről, büszkeség öntött el, és boldog voltam, szóval  a metrón  oda is fordultam a mellettem ülőhöz, hogy megmondjam neki ez az én kis hazám, meg innen jövök rábökve az újságra, de egy igencsak nagydarab kormos srác volt a szomszédom nagy gettó sapkában, és az Ipodján nézett valami gengszter klippet, szóval gondoltam nem fogja érdekelni a dolog. Jobbról meg egy indiai ült, ő meg nem értette volna :D

 

Asszem mostanában sok lesz az angol piatúrista Pesten :D

 

A linkje a cikknek: KATT

Moving House

Elöszőr is Gege Öcsémmel beszélj a Cidert illetően! :)

 

Folytatom még a Big Week beszámolót, csak jelenleg sok a tennivaló. Egyfelől meló van ezerrel, másfelől pedig Borival költözünk! Elárultam a titkot :D

 

Itthagyjuk a londonimagyarok irodát, és saját lábra állva kiveszünk egy lakást! Kb. másfél hét lakás, és studió nézegetés után találtunk egy egyelőre jónak tünőt, a puding próbája ugyebár az evés lesz. KOPP KOPP KOPP.

Szóval ebből kifolyólag sok a tennivaló, a héten mától kezdve általános program a csomagolás.

 

Nagyon jó kis storykat gyűjtöttünk be eddig a költözéssel kapcsolatban, ha lesz idő majd mindent leírok. Leginkább az ügyfélszolgálatos intézések tanulságosak, és érdekesek (saját netet rendeltünk, elötte meg BT line-t kellett élesíteni, stb...). Bár a lakásügynökségek is megérnek majd egy bejegyzést :D

 

Notehát ezen a héten vasárnap költözünk Willesden Green-be. Kelet Londonból irány Nyugat Londonba, ezzel elkezdődik az ötödik szériája a blognak!

 

További jó olvasást :D

Third day of the BIG WEEK

Eljött tehát a Péntek, amikor délben szállt le Mex, Kati, és Erik gépe Lutonon. Kimentünk eléjük Petivel Baker Streetre, hogy elkísérjük őket az előre lefoglalt szállásukhoz.

A reptéri busz

Metrón

Kensal Green metróállomás (Kati, Erik, Mex)

A szállás egy tipikus Hostel volt, a recepciós lányok éppen hogy nem szartak a fejünkre. Beszéltek egymás között,  amikor Mex odafordul hozzánk, hogy "te én ezeket értem. Spanyolok" :D így a bejelentkezés további része spanyulol folytatódott.

A szoba mondhatni tipikus hostel szoba volt

Aznap éjszakára két ausztrál volt a szobatársuk.

Beköltözésük közben én elmentem a folyosón lévő klotyóra, majd dolgom közben kinéztem az ablakon. Ez a látvány tárult elém:

Egy tipikus angol rémisztő temető volt a tőszomszédságában a hostelnek. Esténként bizonyára síri csend van arra fele ...

Eriket meg beköltöztettük még hozzánk, majd délután be a városba. Tottenham Court Road-n találkoztunk.

Ez rögtön a Soho széléln van, így azon átvágtunk, majd China Town. Picadilly, Trafalgar Square, Leicster Square.

Persze útközben bedobtunk pár sört a Sport Bar-ban:

A társaság el is készült teljesen, mindenki ment feküdni. Mi is haza Claptonba, hogy aztán hajnalban durranásokra, és kormosok ordibálására ébredjünk. Következő nap volt a városnézés napja.

Second day of the BIG WEEK

Míg el nem felejtem:

- Gege, megkéne beszélned egy helyet, időpontot öcsémmel, hogy átvehesd a megnyert Cideredet!

- Jelenleg igazi csípős hideg van Angliában,pár napja hó is esett, meg is betegedtem.

Folytassuk kalandozásunkat a nagy hét második napjával:

Meglepetésünkre másnaposságra ébredtünk Petivel, és Bori sem volt szokásához híven ragyogóan sugárzó azon a reggelen. A első nap határozottan nyomott hagyott rajtunk. Pár órát igénybe vett, mire elhatároztuk magunkat, és el is készültünk, ám utánna olyan lendülettel indultunk el, hogy semmi nem állíthatott meg minket. Elindultunk Brightonba, ami Londontól közvetlenül délen a Csatorna tengerpartján van.

Elindultunk, de nem igazán tudtuk mikor mennek vonatok, szóval London Bridge-nél derült ki, hogy majdnem negyed óránként. Vettünk jegyet:

- Megkérdeztük, mennyi a retúr jegy. Mondja emberünk, hogy 16 font. Oké, kérnénk hármat. Kiadja majd mondja, hogy összesen 31 font. Nem értettük, odaadtuk a pénzt és eljöttünk. Megnéztük a jegyet, azon meg egynek az odavissza ára 21 fontnak volt feltüntettve ...

Indulás elött még kávé, és banán. Egy órás út, ez a gyakorlatban egy óra alvással racionalizálódott, és mikor felébredtünk BUMMM! Kiválóan érezte magát mindeki, üdék és frissek voltunk, meg le is kellett szállni. Megérkeztünk, elöttünk volt egy új város felfedezése.

Ki a pályaudvarra, wc, majd Borinak eszébe jutott egy jó ötlet:

- Vegyünk város térképet!

Turistáknak való térképkiadó, bedobom az egy fontot, az meg elnyelte. Mögöttem egy turista bolt, ahol már benn is van Peti és Bori térképet keresni. Sehol nem találjuk Borival, szinte már tűvé tettünk mindent a boltban érte, minden polcot megnéztünk. Peti meg csak áll mellettünk és röhög. A kezében egy ingyenes Brighton térképpel ...

- Na menjünk nézzük meg a tengert. - mondja öcsém.

Ki az utcára, forgatjuk a térképet, túristaként jogod van rögtön eltévedni :D

Nagyjából belőttük a pozíciónkat, irány. Forgalmas utca, sok kis apró bolt, nagyon jó városi hangulat.

Majd öcsém egyszercsak megáll, és bámul. Meglátta a tengert, ami az utca végén van.

Lépteink sietősbe váltottak, de azért még beugrottunk egy kis kajáldába, vettünk sültkrumplit a tengerpartra. Mert azt úgy kell. Vagy mert csak kezdtünk éhesek lenni :D

Le a partra, öcsém a hullámokkal küzdött, hogy bevizezze a kezét, hogy megkóstolja a tengert. Ezt a gatyaszára bánta, az jobban vizes lett, mint a keze. Aztán felfigyeltem valamire! Kezemben a krumplis dobozzal mintha egyre több sirály lebegne felettem. Mondom is Borinak, Petinek, hogy na most készítsétek a fényképezőgépetek! És kidobtam a kavicsokra egy krumplit.

Na ebben a pillanatban szabadult el a pokol! Nem tudom honnan, de kb 40 sirály csapott le ránk és az egy darab krumplira, közvetlenül elöttem fél méterre lebegtek, verekedtek egymással. Behúzott nyakkal hátrakiáltok a többieknek, hogy "ez nagyon kemény", hátra is nézek, és mit látok? Ezek ketten már vagy tíz méterre tőllem futnak el szinte derék magasság mélységben. Ekkor vettem fel a menekülő pózt én is, de jó pár sirály egészen a betonos részig követett.

Bár menekültek, de pár kép sikerült.

Megettük krumplit, kidobtuk a dobozt. Elindultunk újra a partra.

Elsétáltunk a mólóig.

A mólón volt egy igazi angolos játékterem, mindenféle géppel. Lövöldöztünk, autóversenyeztünk, de a legjobb akkor jött! A lóverseny gép!!!

Őt ló kötött egyenes pályán elindul és valamelyik nyer. A lovak színei alapján lehet fogadni, a fogadási tét 10 penny. Minden lónak megvan az odsza, amíg a gép visszahúzza őket a starthoz addig lehet fogadni.

A nap folyamán kétszer is nyertem 2 fontot 10 pennyvel :D

Persze üres zsebbel jöttünk el :D

Majd megtudtuk a mólón, hogy ne etessük a madarakat :D

Ekkor már jól átfújt minket a szél, meg az idő is eltelt, irány a parti vendéglátó egységek, eljött az estebéd ideje! Egy WetherSpoon-ban kötöttünk ki, ahol a délutáni ajánlat Fish and Chips volt, forró teával. Amikor kihozták a teát, öcsém egyszercsak elsápad és kifakad a mondat belőlle:

- Bazd meg tényleg Angliában vagyok!

A tea mellett ott volt egy kis csupor tej. :D

Fish and Chips isteni, a halhoz kaptunk citromot, szóval a teát is be tudtuk ízesíteni. Bár öcsém ha már Angliában van tejjel itta. " Nem rossz,de valami hiányzik belőle" :D

Nézelődtünk még utánna a városban jobbra - balra, találtunk egy ACDC boltot is :D Nagyon jó a hangulata a városnak, különösen a tengerpart miatt. Én még gondolkodóba is estem ...

Majd hazafele vettük az irányt.

Vonaton:

Metrón:

Újra vonaton:

 

Élmények feldolgozása, majd alvás. Másnap jöttek a többiek!