2009. december 23., szerda

Eeeeasy?

 

Hétfőn délután négykor elkezdett esni a hó. Délután 5-kor lezárták Lutont. Avval a tudattal aludtunk el, hogy le van zárva az a reptér, ahonnan másnap délben szállna fel a gépünk.

Kedden reggel 6-kor keltünk. Rögtön net, bbc, rádió, mi újság. Reggel fél hétkor azzal a tudattal készülődtünk indulni, hogy még mindíg le van zárva az a reptér ahonnan délben felszálna a gépünk.

7-kor megnyitották a repteret. Addigra az easyjet tájékoztatását is elolvastuk, hogy délig minden járatukat törölték ... a mienk délben szállna fel ...

9-kor jött a transzfer a reptérre, addigra azt is megtudtuk, hogy úgy ahogy van, már nem lehet szerezni jegyet karácsony elött. Leszámítva 600 fontért a BA-tól. Nem volt hát másra, mint előre, csak a reptéren fog kiderülni, hogy indul-e a járatunk.

Nem kicsit voltunk idegesek.

Aztán beértünk Lutonra, és ... és ... igen! Csekollás márt ment a gépünkre, így átvágva magunkat a tömött soron - ami a törölt járatok utasait tömörítette - megkezdtünk a procedúrát.

A gép 2 órás késéssel indult, de az már mitsem számított, hiszen haza tudtunk jönni!

Úgy hogy most itthon vagyunk már, és Boldog Karácsonyt!

2009. december 5., szombat

Music

 

Tegnap egy olyan buliban dolgoztam, ahol afrikai stílus uralkodott, afrikai zenékkel. Az alábbi gyöngyszemet tegnap hallottam, úgyhogy hivatalosan is Bori tegnapi névnapjának, és holnapi szülinapjának a slágerévé választottam. (ennek Bori annyira nem örül :D)

 

Szóval "foló dő lídő,lídő,lídő ... foló dő lídő" :D

 

2009. december 1., kedd

North West London College

 

Ma volt a nagy nap, lenyelvvizsgáztam. Aztán majd meglátjuk, hogy sikerült, januárban kapom meg az eredményt levélben. Mint a filmekben :)

 

Íme az osztályom, avagy Ms. Cathy Lemmon's class of 2009:

 

DSC_00397 DSC_00398

DSC_00399 DSC_00400

 

Őket pedig külön meg kellett kérdeznem, hogy csinálhatok-e képet róluk, mert ugye ez attól függ, mennyire komolyan veszik a vallási előírásokat, illetve tiltja-e a vallásuk ezt. Amúgy a középső először azt mondta, nem lehet, aztán kiderült, hogy csak emlékbe lesz a kép, akkor megengedte. A nevüket nem tudom leírni, számomra nagyon nem megjegyezhető. Egyébként mindhárman tanárok voltak a saját országukban, jobbról a kettő Irakból menekült még Husszein elől annak idején. Nagyon kedvesek, és hát érdekes történeteik vannak ...

DSC_00403

2009. november 28., szombat

The Bull

 

Délben ébredtem. Kikászálódtam az ágyból, Borival a nappaliban találkoztam.

- Nahát, befestetted a hajad? - kérdem.

- Ja ja, már régebben - mondja Bori.

5 napja nem láttuk egymást.

...

Londonban étteremben dolgozni egyszerű feladat. Ha van tapasztalatod, és szimpatikus vagy a főnöknek, könnyen sikerülhet találni pincér melót. Londonban jó étteremben dolgozni nem egyszerű feladat. Már pár nap alatt kiderülhet, mennyire selejtes vezetőség van, mennyire rosszul szervezett, és a "minőségi iránymutatások" csak papíron léteznek. Az elmúlt hónapban volt, hogy 3 hetet, volt hogy 1 napot melóztam különböző éttermekben, és sose a munkámmal volt a gond, amiért eljöttem. Többségében hozzá nem értő, agy nélküli robotok vezetik ezeket a helyeket, akik csak azért kerültek ilyen - olyan pozícióba, mert képesek voltak feladni emberi mibenlétüket, magánéletüket, homályosan körvonalazható célok érdekében.

Ezért váltam én igazi "Job hopper"-é az elmúlt hetekben, hónapokban.

Azért nem adom fel, folyamatosan járom az interjúkat, és próbanapokat, étteremben dolgozni lehet jó dolog is, és nagyon meg tudja érni. Csak találni kell olyan helyet, ami csak egy kicsit is elviselhető...

Munkakeresésem közepette újra regisztráltam ügynökségekhez, hogy ezalatt az idő alatt is legyen bevétel. Így hát újra a hotelek világában találtam magam, nagyszabású rendezvények közepette, hol szervírozva a menüket, hol borokat ajánlgatva, hol csak ülve - állva törölgetve a poharakat.

Karácsonyi szezon beindult, de korántsem dübörög annyira, mint két éve! Azért erre a hétre beesett egy jó hosszú műszak úgy kedd délutántól, szombat hajnalig.

Kedden mentem, felszolgálás lesz. A hotel biztonsági őre megismert, kb. egy évvel ezelőtt melóztunk még valahol együtt. London kezd kicsi lenni. A helyszínen kiderült, hogy nem lesz felszolgálás, ellenben lesz a Marshall Szigetek főkonzulja által adott nagyköveti fogadás. Meló tekintetében pokoli, 4-5 órán át teli tálcákat tartani. Semmi más. Ellenben betekintést nyertem a nagyköveti munka lényegébe, a lobbizásba!

"Megjelensz szépen kiöltözve, és önmérsékletedtől függően bebaszol. Aztán másnap átnézed a névjegykártyákat, amiket kaptál, és kúrálod a másnaposságot. " - ahogy Steven összefoglalta a lényeget.

Sose hallottam még a Marshall szigetekről, de jól mehet nekik, ha 700 főt meg tudnak itatni rogyásig :)

Hajnalban hazaértem, másnap reggel már a suliban készültünk fel a vizsgára.

Utána elrohantam egy interjúra, ahonnan egy próbanap dátumával jöttem el. Sok időm nem volt, indultam is újabb munkaadóm címére, ahol az elkövetkező 3 napban borpincérként volt meghatározva cselekvésem mikéntje.

Nem rossz hely, jófej főnökökkel. Ügynökségesek hada, aminek legalább a fele magyar. Ugyanis ez a hotel több ügynökséget is alkalmaz, közülük az egyik az Imperial, ahol kijövetelem után én is lehúztam jó sok időt, és azóta sem változott a helyzet, csak annyi,  hogy talán még több magyart alkalmaznak.

Itt jön egy kis kitérő, ugyanis nagyon jól éreztem magam! Sok helyen dolgoztam már, legtöbször mindenhol van kisebb-nagyobb azonos nemzetiségű csoport. DE! Egyik sem olyan, mint a magyarok! Egyszerűen csak röhögtünk, viccelődtünk, minden pillanatban elhangzott valami kis élcelődés, voltak pillanatok, amikor csak szidtunk mindenkit, hogy miért ilyen hülyék, stb... Semelyik más nemzetnél nem találkoztam még ilyen hozzáállásssal. Mindenki próbálja magát kőkeményen venni, ugyanakkor be van fosva, hogy jaj a főnök így-meg úgy, és csak semmi vidámság, semmi jó hangulat. Egyszerűen ez így van! Sírva vígad a magyar :D Egyszerűen jó volt magyar társaságban lenni, mert már nagyon tele a tököm a sok más nemzetiségű emberekkel, akik a "tedd amit mondanak, na és persze vásárolj" robotoknak vannak nevelve csecsemő koruk óta. 100ból 99!

Gyors magyar helyzetjelentésként írom, hogy nagyon sokan jöttek ki most ősszel, az Imperialban még mindig Maria az úr,  és többségében mindenki dolgozza a 60-70 óráját a héten ... Frissen végzett művészettörténész kollegám felvilágosított, hogy London személytelen, és 2 hete alatt nem tetszett meg neki, de otthon nem lehet élni.

Ebben a hotelben is volt 2 régi ismerős melókból, kezd kicsi lenni London. :)

Szóval borpincérkedés hálistennek nem megerőltető munka, ámbátor tisztességgel le kell állni a 9-10-12 órát. És ha ügyes az ember, akkor akad is borravaló rendesen. Szerdai első napomon a Ciprus-Görög barátság 75. évfordulójára tartott vacsorán láttam a ciprusi miniszterelnököt, és jelentem, a vendégek tósztot mondtak Ciprus függetlenségére.

Hajnalig meló, majd csütörtök délelött lóti-futi egy másik interjúra, ahol konkrétan elhangzott a mondat:

- Értem, és mennyi lenne a fizetésem?

- Azt nem tudom megmondani.

Köszönöm szépen, nagyon okos tetszik lenni, hogy egy állásra pályázónak nem tetszik tudni elmondani, hogy mégis az a szerencsétlen mennyi pénzért csinálja majd a munkáját. Először felnevettem, nem hittem el, de tényleg nem tudta megmondani ... Akkor már nem nevettem.

Ennek az interjúnak pont annyi volt az értelme, hogy hazaérve bekapjak pár falatot, majd indulhassak is a csütörtöki 10 órás borpincérkedésemre.

Ahol is megtörtént a nagy pillanat! Igazi dörzsölt, minden hájjal megkent pincérré váltam! Kis, apró trükköket vetettem be és rezzenéstelen arccal direkt, előre megfontolt szándékkal vezettem be őket arra az útra, aminek a  végén csak és kizárólag egy lehetőségük maradt: borravalót adni! Szóltak a fanfárok, füst árasztotta el a termet, és diadalittasan hagytam el a helyszínt. Hajnalban ...

Hogy aztán kora reggel ismét a suliban legyen, és készüljek a vizsgára. Pénteken már eljött a pillanat, amikor suli és meló közben volt 3 szabad órám. Végigaludtam.

Tegnap esti buli íreknek volt... 400 ír egy helyen ... Én annyi piát még nem láttam, amennyit ezek meg tudnak inni! Norbival már volt egy ilyen jellegű beszélgetésünk, az íreket úgy tudnám jellemezni, hogy teljes mértékben magyarok, annyi különbséggel, hogy nekik bejött az élet! Az írek olyanok, amilyenek a magyarok lehetnének 20-30 éves gazdasági fejlődéssel a hátuk mögött. A mentalitás, a szokás, az emberek. Az Írek tulajdonképpen Magyarok!

Itt már mint az előző nap megszerzett új a minden hájjal megkent, dörzsölt borpincér szerepemben tündökölve álltam a nekem kiosztott asztalok mellett, várva, hogy a vendégek elfoglalják helyüket. Minden hájjal megkent, dörzsölt borpincérként az egyik legfontosabb az elején, hogy megállapítsd, ki a "bika" az asztalnál. Bikának nevezem az asztaltársaság főnökét, házigazdáját, aki intézi a piarendelést, aki a meghatározó szereplője, a motorja a társaságnak. A bikára kell mindig koncentrálni, a bikával kell pacsipajtiságba kerülni, a bika az, aki adja majd a borravavalót!

Szóval várom a vendégeket, hogy a részletekre figyelve pár perc alatt kiderüljön, ki a bika! Jönnek is a vendégek, hopp az egyik már kicsit megbicsaklik a welcome drinkként megivott jó pár pohár pezsgőjének súlya alatt. Leül az asztalhoz. Jönnek érte, ketten viszik át egy másik asztalhoz, ahol valójában ülnie kéne. Na mondom, egy gonddal kevesebb :) A vendégek fele már a teremben, az én asztalaim még üresek. Hejj hajj mondom. Aztán csak jönnek. 2 nő, 4 nő, 8 nő, 10 nő. Bazeg! Csak nőkből áll az egyik asztalom! Bazeg, hol a bika???

Másik asztalomhoz is leülnek 5-en. Az este zenekara! A másik 5 hely szabadon marad! Bazeg, a zenekar??? Ott nincs bika, és rendelni sem fognak!

Szívroham! Még 5 órát fogok állni az asztaloknál, és egyiknél sincs bika, és nem várható borravaló!!!

Válságtanácskozást tartottam magamban, teljesen új taktikát kell kialakítani! Seregeink rosszul álltak fel, az ellenséget nem lehet megcsípni sem így, nemhogy csatát nyerni!

Az eredmény megszületett, új taktika: adott a középkorú női asztal, itt bizony érzelmileg kell megfogni őket. Ki kell hozni belőlük a nagymama érzést, hogy a kis unokájuknak adjanak majd zsebpénzt az este alkalmával!

Szóval a 10 nagyi igencsak berugott nekem köszönhetően :D Folyamatos pohár újratöltések, és hát az a fránya bor állandóan kifogyott ... és akkor jöttek a készpénzes rendelések ... Szimpátiájukat elnyertem, szerettek csacsogni velem, jól szórakoztam, jó időben a megfelelő taktika váltásával csatát nyertem, ők meg szerintem nem nagyon emlékeznek a tegnap estére :D

Hát ez volt a hét krónikája, Borival csak telefonon beszéltünk, meg vizes volt a szappan, szóval tudtam, hogy itthon volt :D Amikor ő befejezte a melót, én akkor kezdtem. A hétvége most szabad, csak lógunk a szeren.

Jövőhét szerdán nyelvvizsga!

 

u.i.: sok jó story kimaradt, csak most nem jutnak eszembe :D

2009. november 22., vasárnap

Willesden Green

Pontosan egy éve költöztünk ide.

 

2009. november 21., szombat

Pub`s

 

DSC_00386

Herkules oszlopai / Soho

 

DSC_00387

A három szürkeagár / Soho

2009. november 17., kedd

Citywalk in pics

 

Hétvégén magánklubban dolgoztam, hajnalban az Oxford Streeten jöttem keresztül. Karácsonyi világítás, esernyővel?

DSC_00362

Az isiben, az oskolatársak:

DSC_00370

Ma voltam egy interjún az O2 arénában, ami elött ezt a valamit találtam:

DSC_00374

Karácsonyra speciális ajánlat - Gyömbér kekszes (kenyeres) Latte

DSC_00378

Oxford Circus-ön átmentünk átlósan a kereszteződésen. Háromszor ... Vicces :D

DSC_00381

Pár hete adták át, felülről így néz ki:

uj

Majd a Sohoban rátaláltunk a magyar étteremre, ahol Somlói Galuska 5.25 (1600 forint):

DSC_00383

A mai mászkálással begyüjtöttem jópár új érdekes kocsma nevet, rakom is majd fel őket :D

2009. november 15., vasárnap

Pub`s names

 

Folytatom elkezdett hobbymat, a hétre jutó:

 

DSC_00355

A kecske kocsma \ Kensington High Road \ Tipikus angol kocsma, házi koszttal, házi sörökkel

2009. november 14., szombat

Pics

 

Sütik:

DSC_00324

Halas:

DSC_00357

Készülődés karácsonyra:

DSC_00359

És a mai időjárás:

DSC_00360

2009. november 12., csütörtök

2009. november 2., hétfő

Halloween

 

Halloween éjszakája Tottenham Court Roadon:

31102009391

És ilyen saját készítésű töklámpásunk van:

100_3161

On the other blog

 

A backdoor blogon felrakták a beküldött képünket :D

ÍME, IDE KATTINTVA MEG LEHET TEKINTENI :D

2009. november 1., vasárnap

1 Nov

 

hn

2009. október 30., péntek

Easy

 

A hetet lazulással töltöttük, megmásztuk a Monumentet, megnéztük a Science Museum-ot, és meglátogattuk a nulladik hosszúsági fokot Greenwich-ben.

 

A Monument egy 61 méter magas torony (a Minarethez hasonlít), aminek a belsejében 311 lépcsőfokot megmászva el lehet érni egy teraszt. A Monumentet 1671-1677 között húzták fel, emléket állítva vele a nagy 1666-os londoni tűzvésznek. A torony árnyékának vége pont azt az épületrészt mutatja a Pudding Lane-en, ahol annak idején az a bizonyos pékség állott, ahonnan kiindult a tűzvész.

100_2961 100_2966 100_2969

Föntről egész sokmindent látni, kiéltem kiváncsi természetemet:

100_3006 Bepillantás a szemközti irodákba :D

100_3015 Túristák fentről

100_3026 Ebédszünet

100_3017 Célkeresztben

 

 

A Science Museum, mint neve is mondja, ilyen tudományi múzeum izé. :) Sok furcsa, és érdekes dolog van ott, sokmindent szeretnek a tetőre, meg a falra aggatni. Óriási az épület, kibaszott nagy. Mintha 3 Westendet egymásra pakoltak volna. Van benne 3D-s filmvetítés, töménytelen kisgyerek, sok állandó kiállítás (az idő mérése, műanyagok, űrtechnológia, stb...) Az egyik ideiglenes kiállítás pont a Forma 1-ről szól, hogy mi mindent, és hol alkalmaznak az F1-es kutatásoknak köszönhetően. És mivel Angliában vagyunk, igencsak nagy területet szenteltek a gőzgépeknek! Nem látványos, csak nagy! :D

100_3066 így?

100_3069 vagy így? :D

100_3075 Ez egy olyan műanyag anyag (Echo a neve), ami érzékeli az emberi testet, és változtatja a szinét, és alakját! Magától!

100_3090mezőgazdaság

100_3096 űr

100_3098 Bori bemutatja, gőzgép I.

100_3099 Bori bemutatja, gőzgép II.

100_3101 a T-modell

100_3104 mindent a falra

100_3110 a pulyka agya

100_3121 a füst mozgásának imitációja

 

 

Amit már mindeki ismer, és tud. Dél - Kelet Londonban van Greenwhich, ahol annak idején meghúzták a nulladik szélességi fokot. Van ott egy nagy királyi épületegyüttes is, és  mögötte egy igen magas dombon csillagvizsgáló, és a turistáknak a nulla vonal. Több kiállítás van itt is, űrdolgokról, meg greenwhich -i csillagvizsgálódásról. Van még előtte egy tengerészeti múzeum is.

Tengerészeti múzeum:

100_3125 Hogyan működik az örvény

100_3128 Fűszer földrajz

100_3137 A Bismarck

100_3140 Csajok képnél

greenwhich-i képek:

29102009374 29102009378 DSC_00337

 

Ez egy meteorit darab!!!

DSC_00342

 

Soooookat okosodtunk tehát a héten! :D

2009. október 29., csütörtök

Hobby

 

Most ugrott csak be! Mai naptól új hobbit kezdek el! Innentől kezdve gyűjteni fogom a furcsa\vicces\érdekes pub neveket!

A szabályok:

- a pub névnek furcsa\vicces\érdekes -nek kell lennie,

- fényképen kell megörökíteni,

- meg kell jelölni a helyszínt,

- lehetőség szerint belülről is meg kell vizsgálni a helyet,

Azt hiszem, ennyi szabály elég is lesz.

Íme a gyűjteményem első példánya:

DSC_00350

A cigány molylepke \ Greenwich \ A forrócsokiba raknak marshmallows -t, és van kaliforniai sörük ( ha jól emlékszem Sierra Nevada a sör neve)

2009. október 27., kedd

So many loose ends

 

Két hete vagyok egy ügynökségnél. Jött az első nap, mikor kitöltöttük a papírokat, és bemutatták a melót, meg a céget. Magukat exkluzív catering ügynökségnek mondják, hogy ott aztán van minden elegancia, meg nagyon fontos vendég, és magas színvonal.

Ezen a napon 12 új ember között húztam meg magamat, mindannyian fel lettünk véve, ugyanis a cégnek tizenvalahány helye van, ahol tart fontos vacsorákat, konferenciákat, stb... eseményeket. Feltűnt egy-két dolog már az első napon. Többek között az, hogy a csaj csak hozzám jött oda, hogy ecsetelje, mit kell csinálnom a home office-szal. Pár nap múlva jöttem rá, miért csak hozzám. A többiek mind vízumkötelesek voltak! Én voltam egyedül Európából. Aztán meg a munka gyakorlati részénél az is kisült, hogy mintha csak nekem lenne ilyen jellegű tapasztalatom. No mindegy, mondom, ez sem lesz rosszabb, mint a többi.

Adtak melót, mászkáltam le - föl a sok helyszín között, és megismerkedtem a cég rendszerével. Valahogy az alkalmazottak kb. 90 százaléka brazil! Mintha egy brazil ügynökségnek dolgoznék, és mintha Brazíliában, mert munka közben igen gyakran csak brazil szót hallok. Aztán meg a színvonal sem az a top, amit mondtak, de a vendégeknek elég egy szépen kinéző szoba, hogy úrnak érezzék magukat. Fontos vendégek meg tényleg vannak:

- Ahogy említettem, felszolgáltam Kofi Annan-nak, a reception drink-nél pezsgőt, majd vacsora alatt a kaját. Örülök neki, hogy láttam testközelből, illetve hallottam dumálni is, ugyanis a vacsora után egy újságíróval kiült a központi helyre, és beszélgettek a múltjáról, Afrika helyzetéről, stb... Más kérdés, hogy a felszolgálás akkor épp a desszertnél tartott, és mivel ők elkezdték a beszélgetést, ezért többedmagammal bent ragadtunk a teremben, mert hát, mikor Annan beszélt, a légy sem mozdulhatott, csak miután 20 percre rá egy kis vízivós szünet következett, na akkor mehettünk vissza a konyhára. Nem volt egyszerű 10 nagy pudingos poharat tartani ...

- Múlt héten dolgoztam a HQS Wellington hajón a Temzén. Érdektelen konferencia, így elég időm volt körbenézni a fedélzeten. A Wellington főhadiszállás volt a második világháborúban, jelenleg kikötve rendezvényekre használják, és nagyon szépen van belülről kidekorálva. Többek között rengeteg történelmi hajómakettel. Az egyik közülük már távolról feltűnt. Napoleon korabeli, bálnacsontból van kifaragva, hófehér és kb. potom 250ezer fontot ér ... Voltak prospektusok a recepciós pultnál, ami arról szólt, hogyan lehet a Welllington baráti társaság tagjává válni. Beleolvastam. Úgy kezdődött, hogy adományozz 1000 fontot nekik :D Egyébként a felszolgálásban két érdekes pillanat volt, mindkétszer azt hittem, hogy el fogok ájulni, és hogy szarul vagyok! Aztán pár pillanattal később mindig rájöttem, hogy semmi gond, csak a hajó mozog a vizen.

DSC_00306 DSC_00310

DSC_00309 DSC_00311

- Maradva a háborúnál, rá két napra egy olyan vacsora volt, ahol a 600. repülő emlékszázad tartotta összejövetelét. Ez a repülőszázad volt, akik védték London légterét a II. világháborúban. Olyan katonai fejesek voltak jelen, hogy a rendezvény kezdete előtt két órával kutyás rendőrök mentek végig az épületben, bombát szimatolva.

Ez volt a múlt hét, aztán erre a hétre nincs meló. Merthogy őszi szünet van, és ilyenkor nincsenek nagyon ilyen jellegű rendezvények, na meg Bori is itthon van!

Ellenben zajlanak az események!

Hétfőn voltam egy második interjún, ahonnan péntekre várom a választ, ma is voltam egyen, ahol felvettek, jövő hét kedden is megyek egyre még. Közben ugye van ez az ügynökségem, meg egy másik is, csak az vagy lemondja, vagy ott sincs, ahol kéne. Elég sok nyitott szál van, nem tudom még hogy lesznek lezárva, de jövő hét szerdára már mindenképpen várom, hogy elrendeződjön minden!

Vasárnap volt a Wembleyben az éves európai mérkőzése az NFL-nek, szóval pár otthoni ismerős jött is ki rá, Lucz Peti meg haverja, Jani pedig nálunk aludt két éjszakát. Szombaton az egész banda (Erik, Magó, Lucz Peti, Jani)+Bandi+Betti és Halma+Ági és Vanda+ mi ketten Borsóval elmentünk szórakozni. Pár pubot érintve jutottunk el Kubába, ahol latinos dallamok mellett söröztünk tovább.

24102009357

Holnap valszeg megyünk valami múzeumba, és megmásszuk a Monumentet.

 

Így nézek ki lovaglósapkában:

DSC_00296

Így pedig Bori néz ki, mikor hullahopp karikázik:

DSC_00298

 

Ezen a linken pedig meg lehet tekinteni, milyen volt a Wembley-s meccs:

http://picasaweb.google.com/bubbafoci/Wembley2009#slideshow/5397297734773838402