Újra a Erzsi földjén a ködös Albionban. Tegnap még hajnali 6-kor 22 fokban napsütésben indultam, és 16 fok, köd, és eső fogadott. Amikor a csatorna felett jöttünk át, a francia rész gyönyörű napsütésben úszott, aztán ahogy a sziget felé tekintettem nem láttam mást, csak nagy nagy mindent eltakaró felhő rengeteget. Welcome :) (a gép folyamatosan remegett ezután, dobálta a gépet a szél, a kapitány is csak elég keményen tudta lerakni a gépet. Mondhatjuk azt is, hogy igencsak odabaszta az aszfaltra.)
Na szóval, jelentem ezennel el is kezdődött a negyedik szériája a storynak! Hogy mi várható ebben az évadban:
- sok, sok változás,
- költözések,
- szórakozások,
- bonyodalmak, és nehézségek.
Szóval izgalmas lesz.
Most pedig egy kis visszatekintés az elmúlt hétvégére, azaz Amerikaifutball a Viperákkal.
Szombat este még lementem Amigóba, ahol Sunny and his Wild Cows lépett fel. Sunny országos cimbora, nagyon régről ismerjük már egymást, most pedig Fácán istápolja zenei útját. Úgy adódott, hogy a dobos nem ért rá, így Fácán ült be a dobok mögé, persze csak azután hogy dumáltunk, és koccintgattunk párat így hárman, felidézve a régi roadolós storykat. (Egyébként Fácán jön majd ki Júniusban, mert Ferenczy Gyurival kiadtak egy cd-t, és a Hyde Parkban lesz egy fesztivál ahol majd játszik, illetve körbe megyünk a clubbokon, és pubokon ahol potenciálisan Sunny feléphet majd egy esetleges Londoni turnén).
Amigóban pultnál állok iszogatok, Dodival dumálunk, amikor egy nagyobb darab csaj (olyan 110 kilóra saccoltam) odaáll mellém, beszédbe elegyedik velem, majd közli:
- 6 hónapja nem voltam senkivel. - és néz rám
- Szép teljesítméy. - válaszolok rá, majd gyorsan Dodihoz fordulok, hogy adjon egy sört, mintegy kimentve engem a helyzetből.
A koncert nagyon jó volt, első sorban állok, mikor megjelenik mellettem ugyanez a csaj, sikkongat, meg dumálni akar velem bár nem hallom mit mond, a gond az, hogy minden menekülési utvonalat lezárt messzire hömpölygő széles teste.
Fácán felé fordulok, és bekiabálom neki poénosan, hogy " ments meg". Fácán röhög, és visszakiabál, "birod te azt". Ebben a pillanatban adódott egy kósza pillanat, amikor valami ismerőse szólt a csajhoz, és jobb oldalon kitudtam csússzanni, fuldokló szorításából. :)
Szóval hajnalban haza éjszakai busszal, ahol hogy el ne aludjak beszélgetésbe elegyedtem egy csajjal egy négyes ülésen ülve. Majd később leült elém egy raszta srác, mint kiderült Erik, aki a volt zenekara koncertjén volt, ahonnan korábban kirugták mert tól hosszú volt a haja. Majd leszállt a hungárián és leült a helyére Sanyi. Sanyi egy lánnyal sétálgatott eddig, ez már a harmadik randijuk volt, megbeszéltük vele, hogy most már ideje lenne valamit tenni, így elhatározta magát,hogy a következő randin már meg fogja puszilni a csajt :D
Vasárnap kora reggeli ébredés, nyolcra már a BVSC-nél kellett lenni, indult a busz. Kicsit másnaposan, kicsit még részegen.
Hátra ültem, majd aludtam. Öcsém szólt mindenkinek, hogy Szotyit legalább Kanizsáig ne basztassuk már. Szotyi olyan 120 kilós 22 év körüli srác, falember. Álltalánosságban jellemző, hogy mindenki szivat mindekit, poénok röpködnek jobbra balra, szóval öcsém elérte amit akart, mindenki rászált Szotyira a környéken, leginkább mondjuk lehet, hogy én. Persze ez mind poén! Szóval Szotyival elkezdtük a lelkivilágának mélyét kutatni, ahol is kibuggyant belőle, hogy ő is szivat mindenkit, de most ne szivassuk már őt, és meg egyébként is. Határozottan felszakadt a hülyeség belőle :D
Mellette ült egy csirléderünk, akivel imigyen fogott csajozásba: "ö ... hát bazmeg".
Lefele a buszon megszületett aznapi szavunk is, miszerint GYŐZEDELEM!
Leérve Kanizsára gyönyörű pálya fogadott minket, illetve amíg a srácok átöltöztek és készültek fel a mecsre Lesi Petivel bevettük a pálya szélén álló Olympia presszót.
Hogy is áll a North Pest Vipers jelenleg a bajnokságban?
- Tavaly döntőt játszottunk, így felkerültünk a Divizió egybe!
- Két vesztes meccsünk volt eddig idén.
- Ha a Nagykanizsa Demons ellen nyerünk, majdnem biztos a benmaradásunk a Div I-ben.
- Kanizsán kívül két mérkőzésünk lesz még, a Győr Sharks, és a Szolnok Soldiers ellen, amiből a Soldiers igencsak verhető!
A meccset az első perctől kezdve uraltuk, a defensünk határozott volt, szinte yardokat sem engedett az ellennek. Sajnos buta, nagyon alapvető hibákat vétet az offensünk edzője, ha ezek nincsenek 6 ponttal is több lehetett volna a vége. Kanizsa szenvedett ellenünk, nem találták magukat, gyenge fal teljesítményük volt, egy roppant jól teljesítő Vipers Defense ellenében. Offensünket Csohány Bandi vezette, jó játszott, bár becsúszott pár INT dobása, de az kárpótolta 2-szer first downig tartó futásával. Szilva nagyot változott, szépen futott, és Lesi Tomi aki a vasember nevet kapta a meccsen hihetetlen teljesménnyel vagy 200 yardot is futott a meccsen.
Aztán a harmadik negyed felében nagyon leeresztett a csapat, itt egymás után kaptunk két TD-t is, ekkor a legjobbkor jött Kis Zsolti saftyje, amivel újra romjaira rötük a Kanizsai reményeket. Szotyi sajnos lesérült, helyszini látleletünk alapján bokaszallag húzódás, vagy szakadás.
A meccset Lesi Petivel végig izgultuk, és szurkoltunk, ekkor ment el a hangom annyira, hogy még ma sem találom.
A végeredmény 49-31 nekünk!
Nagy örülés, majd öltözés, sörözgetés még, ekkor hangzott el az Olympia Presszó pultoslányának a szájából is a nagy mondat: " Srácok bocsi, de megittátok az össze dobozost"
Irány a buszra, félúton megállás benzinkútnál, ahol rutinosan még a takaríót is beállították a bolt terültén nézni, nehogy lopjunk. Igen rossz tapasztalataik lehetnek a csoportban érkező fiatalok vásárlási szokásairól...
Buszról Blahán leszállás, és Amigó, ahol elkezdődött az örület. Vonatozás, Lesi Peti kisgatyában, félmeztelenül, törölközővel napszemüvegben rendelt, Matyi szörfös tánca, asztalon, széken mindenhol, és sör, na meg GYŐZEDELEM!
Csocsózás, ahol is Magyar Balázsal alkottunk egy pár, ellenfelünk öcsém, és Kata volt. Megbeszéltük, hogy akkor most "dobd le a jersey-t" játék lesz, azaz a vesztes csapat megválik a pólójától. Azóta is azon gondolkodom, valszeg öcsém direkt játszott rosszul, mert vesztettek, és Kata bizony melltartóban volt egy pillanatra :D Na meg a vesztés annak is betudható, hogy Balázsnak van egy olyan ütő teknikája, hogy hátsóból rögtön belövi. Ezen felbuzdulva "all in" játékot hívtunk, azaz mindent le kell venni. Ebbe persze már Kata nem ment bele, ámde, Amigóban a felső részben volt egy német csoport. Akikről kiderült hogy angolok. Szóval megbeszéltük velük, ketten bele is mentek, hogy all in játék van. Elkezdtünk csocsózni, ekkor Balázs csak lő, lő, de nem mennek be a labdák. A pánik akkor indult el, amikor Balázs annyit mondott: " Lacza nem megy a trükk".
Hálistennek aztán ivott egy korty sört, és már rendben is volt. Győzedelem volt, az egyik angol nagyon húzódzkodott a dologtól a másik nagyon bátor volt, annak mondtuk, is oké, ing, farmer elég. Ekkor már lennt volt a többi angol is, videóztak énekeltek. Aztán kiderült róluk, hogy rugbyznek, mi meg amerikaifocizunk, elkezdődött az oktatás is a másik sportra, vállvédő próba. Jó estét csináltuznk neki is.
Hajnalban még egy kis sajnálatos közjáték, miután felszáltunk az éjszakaira és épp az éjszakai ellenőrökkel egyezkeztünk jegyárakat illetőleg, egys csírléderünk, Dina futott hozzánk, hogy egy pasi zaklatni akarta a Blahán. Így nyugtatgattuk, elkísértük a buszához, akkor már jöttek többen is a csapatból és elkísérték haza.
Megvártuk a másik buszt is, amin nem voltak éjszakai ellenőrök, tehát tele is volt csordultig ... :)
Hétfő eltelt, ma pedig megyek újra a Radisonba melózni.
