Holiday IV. The Wedding

 

Az esküvő előtti napot kis csapatunk (Bori, Peti, Livi, Én) Tivadaron töltöttük, hogy a Tisza sodrásával átszellemüljünk Magyarország szépségével, hogy végre megsüssön a nap, hogy kisimuljanak ráncaink. Onnan mentünk délután Debrecenbe, hogy szokásos esküvő előtti készülődésbe fogjunk. Dorka, Ákos már javában tett - vett - készülődött, próbasmink itt, bocskai próba ott, hamar átvettük a tempót cipő fényesítéssel, ruhapróbával.

Este még felugrott a leendő ifjú pár Bori lakásába, ahol mi is megszálltunk. Beszélgettünk, pizzát rendeltünk. Ákost nyugtatgattam, bár inkább magamat kellett. Mégiscsak régi jó cimborát veszít el a legényélet. Feszültséget vezettünk. Le.

Megíródott az esküvői tanús beszédem még aznap éjszaka, majd álomra hajtottuk fejünket.

Reggel már korán keltünk, nagy volt a nyüzsgés, mindennek tökéletesnek kellett lennie, időre! Íme két kép Boriról. Előtte - Utána :D

Öcsém és barátnője, örömszülők, illetve a két tanu:

Naaaagy a nyüzsi, Dorka már fodrásznál, sminkesnél, Ákoson már feszül az öltöny, én meg öcsémmel egy korty pálinka a nagy ijedelemre. Lakásból indulás előtt még egy vállveregetős ölelés Ákosnak, aztán irány a városháza, kezdjük a polgárival!

"- A leendő férjet, és kedves feleségét, illetve tanuikat kérjük, fáradjanak fel az irodába." NA itt kezdődött. Viszkettem, levegőért kapkodtam. Mintha a fogamat húznák. Ákosék nyugalomban, és már várva a pillanatot. Jól van na, nekem ez új volt, meg hát mégiscsak Ákos házasodott!

Az irodában papírok ellenőrzése, meg aláírtunk valamit. Közben kis mini tv-n lehetett nézni, hogy a násznép hogyan foglalja el a helyét a házasságkötő teremben, na itt mint valami moziban egy komédiát nézve lestük, ahogy öcsém mindenféleképpen a leghátsó sorban akart helyet foglalni, és Livi húzkodja előre, meg még előrébb a sorok között. Aztán elindult kis menetünk be a terembe, szerelemmel, boldogsággal, örömmel átitatott ködben mozgott mindenki pehely súlyú léptekkel. Ceremónia szép volt, egyszerű.

Megköttetett a frigy hivatalosan, Férj és Feleség lettek!

Vissza a lakásba, Ákoséknak átöltözés, feszült már a bocskai, ettünk-ittunk, én meg öcsémmel egy korty pálinka a nagy ijedségre. Maca nénit, a nagymamát is megismertük, egy roppant aranyos, kedves teremtmény, örök mosollyal az arcán. (Veres Irénkét innen is szeretnénk üdvözölni!)

Jött az idő, meg kellett jelenni Isten házában is, hogy ott is szentesítsék házasságukat! Indulás előtt egyeztetés Ákossal, nehogy lássa  Dorkát majd a templom előtt. Kicsiny kommandónk el is indult, majd akció is majdhogynem megesett, de nem lett belőle semmi eset. Templomnál már nagy a csoport, mindenki várja a bevonulót. Első sorok, várunk, és meleg van! Ez egy olyan templom, ahol meleg van! De szép templom!

És hát eljövé a nagy pillanat,

Dorka és Ákos egy fedél alatt,

Tiszteletes Úr énekel, és beszél,

Hasonlatokból sosem elég!

Szép szertartás volt, bár voltak erős kanyarulatok a beszédben. Esküt elmondták egymásnak, és immáron Isten színe előtt is Férj és Feleség lettek! Öcsémnek még könnycsepp is megjelent a szemije sarkában.

Lévén, hogy Dorka tanárnő, az osztályából a tanítványok sorfalat álltak nekik kifelé menet a templomból.

És hát ha már ez az eset is megesett, nem volt más hátra, mint megünnepelni aztat! Itt már volt feladata az előző napi tivadari kis csapatnak, átmentünk a lagzi helyszínére, ültető kártyát intéztük, köszönő ajándékokat, én még luggage porterkedtem is egy hangyányit, majd Bori és én elkezdtük fogadni a vendégeket. Már a templomnál is megismertem a rokonságot, itt újra átvettem hirtelen szerzett tudomásomat, próbáltam mindenkit ránézésre megismerni. Jó hangulat adott volt, mindenki várta már a ujdonsült párt. Egyeztetés a főcincérrel, "- akkor megjönnek, beszédek, aztán jöhet a leves. Rendben lesz így? egyébként kész a kaja?"

Dorka apukája, Laci bácsi kezdte egy megható köszöntéssel, majd én is elmondtam a magamét Ákosról, Dorkáról, a kapcsolatuk kezdetéről, na meg ittunk is a pár egészségére, és jöhetett a vacsora! Szólt a zene, folyt a pálinka, csapolt Heinekent is lehett inni, gin-ről már nem is beszélve! Tányérunkra került tyúkhúsleves, sült kacsacomb, libamáj, de szárnyasoktól elkanyarodva disznónak is volt helye bőven. Öcsém közben a pálinkák nagy szakértőjének szentelte fel magát, Dorka simán kikérte a búza sört, Bori is beválasztotta a pezsgő-gin kombót, és Maca néni is megemlítette, hogy " Borikám, ha egy csöpp konyakot hoznál nekem".

Nagyon jó hangulatban telt az este, igazi ünnenepe volt ez Ákosnak, és Dorkának!

Lacza, Bori, Zsuzsa néni (Ákos anyukája), Dorka, Ákos, Mónika (Dorka anyukája), Laci bácsi (Dorka apukája), Maca néni (Dorka nagymamája)

 

Összeségében jó volt, és különleges az egész esküvő, Dorka lila ruhában, ültető kártyákon emeletes buszos kép volt arcképpel, nem szeletelős torta, töltött káposztás éjféli részegség nélkül.

Ámbátor az esküvő fiataljai kihúzták a végéig, maradt a kemény mag!

Kis társaságunk még átment utána a közelben lévő Kikötő nevű helyre, ami a debreceni első buszok indulásáig nyitva van.

 

"- Lacikám azt tudod-e, avval hogy ide jöttünk öltönyben, meg kiskosztümökben, mi bizony történelmet csináltunk a helyen?" - kérdezte Csabi átölelve barátnőjét, Gabit, utalva rá, hogy Tankcsapda, metál dübörög a hangszórókból és a lepukkanófélben lévő helyen nem mindennapi az ilyen látvány.

Kiültünk a "kerthelyiségbe" ahol, egy nagyobb asztalnál csak egy ember  ült. Somogyi István. Na ő is megnézett minket, de kedvessége révén átengedte nekünk az asztalt, majd mikor kiderült, hogy esküvőről jövünk ,nagy jó kívánságok közepette kért egy kis pénzt sörre. Majd letelepedett mögénk, és néha szórakoztatta is az asztaltársaságot, kiváltképp Himics Ágit, és Pistikét! :)

  

 

Hát így esett meg, hogy Dorka és Ákos örök hűséget fogadott egymásnak, és összekötötte életét.

 

Krónikám így esett meg szóról szóra,

Író deákom sem henyél azóta,

futárok üljétek meg lovaitokat,

koptassátok fogaitokat,

és ország szerte hírdessétek,

egy pár már biztosan vagyon az országban,

kiknek boldogság lett az ítélet!