At the doctor, At the hotel

 

At the Doctor:

Naszóval az "egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 2009. január 1-től hatályos 80.§ (5) bekezdése értelmében a Közösségi rendelet vagy a Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személy, továbbá az 1997. évi LXXX. törvény 11.§ a) pontjának hatálya alá tartozó magyar állampolgár (azaz akire a biztosítás nem terjed ki), ha TAJ számmal rendelkezik, köteles a külföldön, illetve a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerében létrejött biztosítását és annak megszűnését 15 napon belül a regionális egészségbiztosítási pénztárnak bejelenteni.
A bejelentést azoknak is teljesíteni kell, akiknek a külföldön, vagy a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszerében fennálló biztosítása 2009. január 1-jét megelőzően jött létre. Ebben az esetben a bejelentési határidő legkésőbb 2009. április 30-dik napja."

miatt

1. papírokat kellett kitöltenünk, nyilatkozni, és postán elküldeni ezt, hogy az otthoni állami szervünknek tudtára hozzuk, mi bizony itt vagyunk és nem ott és itt fizetünk "tb"-t, és ott nem.

2. be kellett jelentkeznünk a körzetünkhöz tartozó doktorhoz, hogy ő is tudja, itt vagyunk, nem ott, és fizetjük a "tb"-t, és ha valami gondunk lenne, akkor jönnénk hozzá.

Múlthéten elmentünk hát abba a rendelőbe, ahova kell, ami a sorházas ugyanúgy kinéző épületekből az egyik volt. Belépve recepció, pár ember áll elöttünk.

Várakozunk, figyelmünk az elöttünk álló faszira terelődik, aki a zacskójában keresve egyszer csak előránt egy kis fiolát mutogatja a recepciósnak és megkérdezi, hogy elég tiszta-e és elég-e a mennyisége a pisi mintájának ... Mivel nem tudtuk elkerülni a pillanatot, halkan, csendben meg is jegyeztük, hogy tisztának tünik, meg a mennyiséggel sem lehet gond ... A recepciósok is elszörnyülködtek majd rögtön huzták fel a kesztyűt és úgy vették el tőle. Sorra kerültünk, adatok kitöltése, várakozás. Szólítanak, ismét a recepciós pulthoz kell menni, ahol most egy nagy darab kormos nő állt és kétségbe esve magyarázta, hogy valami jön ki a szeméből. (Ennél a pontnál Borit már a rosszullét kerülgette). Na szóval recepciónál gyorsan póbáltuk intézni már a dolgot, mondja a csaj, hogy minden oké, jövő héten vissza kell jönni, hogy kivizsgáljon minket egy nővér. Én ekkor még elcsíptem egy kiírást a recepciósoknak szánt információs falon miszerint "Malária esetén azonnal keresd a doktort"! Itt már egymást rángattuk kifele a rendelőből.

Mivel már regeltünk, így Bori neten megigényelte az európai uniós egészségügyi kártyát amivel majd otthon is ellátnak valamilyen szinten. Pénteken neten igyényelte, szerdán már meg is kaptuk postán...

Ma pedig jött a nővérkés kivizsgálás ideje, újra be a rendelőbe.

Recepciónál nincs gond, be a váróba. A váró tele. Mindenfélével.Furcsa kelés egy kormos arcán, köhögő lengyel, pár szolid angol öreg, a sarokban meg egy fiatal kormos kölyök a szeméig lehúzott kapucnis pulóverben és igen zavarodottan nézelődve körbe. Na mindegy, várnunk kell. Pár perc eltelik, de egy hang nem szünik meg. Horkolás. Erős, masszív horkolás.

Borit hívják. Bemegy. Ott maradok egyedül a többi várakozóval, akik igencsak felfigyeltek arra, hogy épphogy beültünk és már hívnak is minket. És néma csend lett. A kormos srác a sarokban is furcsán néz. Megint köhög a lengyel. A horkolás pedig nem csendesül. Összehúzom magam, csak nem lesz gond ...

5 perc telik el így, tartom magam! Bori megjön, hogy mehetek én is. Uzsgyi kifele a váróból. Egy kedves angol középkorú hölgy általános kérdéseket tesz fel betegségekről, műtétekről, stb... Kiszámolja az átlagos testsúlyomat, megállapodunk, hogy bizony többet kell mozognom, meg kevesebbet dohányoznom. Kedves, aranyos, meg is vagyunk. Bori kint vár a folyosón, nem értem, miért nem a váróban :) Kilépünk a rendelőből, nagy levegőt veszünk, majd Bori megkérdezi:

- Te is hallottad a horkolást?

- Igen.

- De mindenki fenn volt.

- Igen. Én sem láttam alvó embert...

 

At the Hotel:

Április 3-án volt az utolsó munkanapon a Novotelben, utána még kivettem a szabimat, így 10-től megszünt a munkaviszonyom velük. Hálistennek. Munkakereséssel gyakorlatilag 2 és fél hetet töltöttem, amiből az első két hétben semmi válasz nem jött elküldött önéletrajzokra. Már személyes életrajzbeadással is próbálkoztam, de semmi reakció nem volt. Már felhivattam magam Borival is, hogy nézzük már meg, egyáltalán működik a telefonom? De nem ez volt a gond, működött. Aztán múlt hét pénteken Fish and Chips-ezés közben megcsörent. Kedden menjek interjúra. Kedden elmentem, szerdán próbanap, péntektől pedig a Kensington Close hotelben dolgozom újra conferenciákon és banquetingeken.

És ahogy lenni szokott ilyenkor, a keddi interjú óta 4-en is visszahívtak, hogy menjek interjúra ...

A lényeg, hogy a mostani terveknek és céloknak megfelelően ez a meló passzentos. Rengeteget fogok dolgozni (jövő héten rögtön első héten előreláthatólag 54 órát), pénzt is keresek vele, és mindenki normálisan beszéli az angolt egy normálisabb, és nyugodtabb hangulatban. Csak mondogattam én a Novotelben, hogy itt nem stimmelnek a dolgok, most bizonyosságot szereztem róla, hogy jól gondoltam én azt. Úgy mondanám, hogy újra londoni hotelben dolgozom.

Az ördög maga!

Megtettük, átmentek rajtunk, kérünk még!

Koradélutántól már fokozott hangulat lett úrrá egy kicsiny lakásban London északi részén, Willesdenben. Csak elképzelni tudtuk, mire számíthatunk, de a valósághoz képest nagyon távol jártunk.

Szólt a zene, kajáltunk, és Borsó töltött egy kis whiskey kólát is. Készülődés közben még elhangzott az a mondat, hogy "baszki nem mehetek az övcsatom nélkül", de rá egy percre megtaláltam.

Becsippentettünk, jegyeket minden ötödik percben ellenőriztük, hogy tuti megvannak-e. A metróút gyorsan elszállt. Épp azon morfondíroztam, hogy nem látok senkit aki ACDC fannak tűnne a metrón, mikor is leszálltunk és mintha egy másik világba csöppentünk volna. Mindenhol ACDC pólós, pulóveres srácok, kölykök, öregurak, és csajok. Kiérve a metróból már tömött sorokban közlekedtünk, mindenki az O2 aréna felé araszolt.

Érdekes egy hely ez, mint egy cirkuszi sátor. Egy nagy ajtó és már benn is vagyunk a ponyva alatt, de még nem vagyunk benn a stadion részben. Mint minden stadionban, itt is körbe lehetett sétálni, de nem egyszerű kajás, piás kioskok vannak itt, hanem konkrét pubok, éttermek, kávézók, és külön szórakozóhelyek. Multifunkcionális valami ez.

Az egyik ilyen pubba mi is betértünk, itt már bömbölt az accadacca és csak hasonszőrű fanatikusok sörözgettek, várva a későbbi mennyország eljövetelét.

Egy gyors cigi és az átvizsgáló kapu után már mentünk is felfelé a mozgólépcsőn. Nagyon fel :D

A helyünk a legfelső karéjban volt, talán ha 15 sor volt még mögöttünk a tetőig. Ennek ellenére mindent jól láttunk, hallottunk.

Az előzenekar lement, nem volt rossz, de azért sörért még kiugrottunk. Az átszerelésnél felkapcsolták a villanyokat, ekkor láttuk meg igazán az arénát.

 

És aztán elkezdődött ...

Olyan hangosítással hogy otthon nem szól jobban a hangfal! Olyan hangulattal amilyen még sose volt! Olyan ...

Nem sokat játszottak az új albumból, ellenben annál többet a nagy számokból. Hátborzongató érzés volt élőben látni az ACDC-t, hátborzongató volt hallani élőben ezeket a számokat.

 

A stadion berezonált. A pokol harangja szólalt meg!

 

Mindketten megkaptuk amit akartunk, többet is annál. Én eggyé váltam az univerzummal a Let there be Rock-nál, Bori pedig a You shook me all night long-nál veszítette el az önkontrolját :)

A ráadásban Highway to Hell (a fenti videón jól látszik, hogy ott ahol voltunk majdnem az utolsó sorokban is mindenki állva tombolt), és a legvégén a We salute you. A legkomolyabb koncertélmény!

Eltelt vagy 10 perc mire magunkhoz tértünk, és vettük az irányt kifelé. Ott még beugrottunk egy pubba, hogy sörrel hozzuk vissza magunkat a földre. A pultnál a mellettünk álló faszival szóba elegyedve meghívott minket egy - egy felesre. Mint később kiderült, skót volt! :D Szóval vele még jól megdumáltuk a dolgokat, aztán irány haza még az utolsó metróval.

Ma reggel felkelve sem volt még teljesen feldolgozva az élmény, szóval úgy döntöttünk, megnézzük Camden-ben egy nem rég nyílt pubban az ACDC fotókiállítást, ami mellesleg csak ma volt megtekinthető. Olyan fotóritkaságok voltak ott, mint például:

Az első fénykép az ACDC-ről,

 

Bon Scottról az utolsó koncertfénykép (másnap halt meg a hányásában)

És még sok ínyencség

A hangulata a kiállításnak:

Ha meg már ott voltunk, benéztünk az újonnan nyitott pubba is, a Proud Camden-be. Egy régen volt lókórház mellett nyitott meg, és konkrétan az istállókból lett kialakítva.

A karámokat megtartották, és külön szobákként üzemelnek. Az egyik ilyenben megtaláltuk a játszószobánkat:

Meghát lepihentünk egy kicsit a napon (Bori, Angus, meg én):

 

 

 

 

Egy szó mint száz, ez a buli aztán kurva nagy húbazdmeg volt! Koncert kritika holnaptól a másik blogomon: Londoners

 

És köszönet öcsémnek!

The Rock

 

 

Telkes family

 

Telkes szülők az esős Londonban. Mónika és Laci.

Bori szülei kedden a délutáni Wizzair géppel jöttek egészen addig amíg ki nem derült, hogy olyan nincs, mert törölték a járatukat. A hírt telefonon kapták Budapest határában, úgyhogy ha már ott voltak, hát benéztek Ferihegyre, hogy akkor most mégis mi is lesz. Igazuk lett, mert elintéztették, hogy felrakják őket az esti easyjet-s járatra. Maradt hát körübelűl röpke 4 óra várakozás, csakhát már akkor késéssel indulást írtak az esti járatra is.

Borikám ideges volt rendesen, de az esti járat már tutinak tünt ... késéssel. Rendelt egy fuvart a repülőtérre, a sofőr rendes volt, ki is vitt minket. Szülők megérkeztek, fél 8-as leszállás helyett éjfélivel, és Luton helyett Gatwick-re.

No nem baj, a lényeg, hogy Erzsi földjén voltak már ők is. Kaptunk sokminden jót, meg finomat, na meg otthoni sajtót. Jó volt újra olvasni az otthon híreket, és persze a BLIKKET :D

Másnap Bori iskolájába mentek, és nézelődés Canary Wharf-nál.

Vásárolgatás, este pedig meccsnézés egy itteni kocsmában. (Ahol kis külső rész volt kialakítva a dohányosoknak, és onnan is lehetett nézni a meccset.)

Csütörtökön tenisz-családhoz méltóan szigorú Wimledonos túra.

Kaja, és megmutattuk nekik a Spanyol Bárt, ahol Rico még mindig jó formában volt. Bond Street-en egy pubos meccsnézés. (csütörtökön beázott a konyhánk, de erről majd később :)

Pénteken olyat láttunk, amit még mi sem. Elmentünk az őrségváltást megsasolni a Buckingham Palace-nél. Rengeteg ember, hatalmas lovakon rendőrök, őrségváltásból meg nemsokminden, csak a rezesbandák, és katonák vonulása, de az is épp elég volt, meg jó. Láttunk egy csajt, amint beleesik a szökőkútba, meg hogy próbálja letörölgetni a telefonját, mondván hátha nem lett baja.

Átsétáltunk a Trafalgar Square-re, ahol épp belebotlottunk egy étterembe, ahol ebéd akció volt és hát mi  mást is ehettünk volna, mint Fish and Chipset péntek lévén. Onnan Leicester Square, ahol meg nem lehetett kihagyni a Haagen Dazs fagyizót.

Míg vártuk a fagyikat, mondom Mónikának,

- Ez is finom lehet, ez a brownie. Isteni finom, könnyű tésztájú, csokis ... 

Itt félbeszakít Mónika.

- Tudom. Sütöm.

Itt volt a pont, amikor hangyányit megsemmisültem, azóta szállóige lett :D

Este fasírt készítés volt és iszogatás. Szombat már a pakolgatás jegyében telt el, de azért még nézelődött a Telkes család, majd délután ki Luton-ra, és a szülők elrepültek immáron időben induló járattal.

Bár nem volt minden rendben, élménybeszámoló Lacitól leszállásuk után:

" Döcögött a gép, viharban voltunk, Mónika kérdezte hogy Ez nem baj?. Én mondtam neki, hogy nem, de nem voltam benne biztos..."

 

 

 

Ma pedig nemsokára felcsatolom az ACDC övcsatomat, felveszem ACDC pólómat, Borikámat magam mellé csapom és irány az O2 Aréna hogy este feldübörögjön a Rock!

 

<a href="http://www.acdc.com/"><img src="http://acdc.com/downloads/banner/images/468x60_p.jpg" border="0" height="60" width="468" /></a>

Easter

 

 

Bori szülei itt voltak, most este vissza is repültek már sajnos. Írunk róla, addig is kellemes húsvéti ünnepeket!

Tankcsapdaaaaa, Tankcsapdaaaaa

 

Ismerve a jelenleg Londonban székelő  magyarok  nagyobb részének "trükkjeit" és "okoskodásait" koncert elött akaratlanul is gyártottam pár összeesküvés elméletet, hogy miért is nem lesz Tankcsapda, kamu jegyeket vettünk, kétszer több jegyet adtak el, stb... Izgultunk, Picúrnak (Bori Picúrja) és Editnek (Bori másik barátnője) szintén beindult a fantáziája erre, miközben nálunk kajáltak koncert elötti bemelegítés gyanánt. Hogy legyen ami felszívja. Mégiscsak rocktörténelmi pillanat részesei leszünk. Tankcsapda első alkalommal Erzsi országában, és klub buli!

Pár pimms, pár sör készülődés majd indultunk, hogy találkozzunk Norbiékkal, Zoliékkal, Benedekkel,  Zsomborékkal, stb... a Világ végén. Bemelegítés folytatódott hát, majd becserkésztük a Lock 17 nevű helyet. Ahol a felső emeleten szólt a kődisco vagy micsoda, dehát kiszolgálás csak ott, így vártunk és próbáltuk becsukni a fülünket.

A helyszín elött az utcán egy jegyüzérbe is belefutottunk, angolosan mondogatta hogy "ticket for tanszeapka". 2-szeres áron árulta az öreg.

Mindenhonnan magyar szó, és magyar káromkodás, magyar röhej, és magyar nevetés hallatszott, mégiscsak 600 magyar kezdett koncentrálódni nem nagy helyen. Meg kell mondjam, furcsa volt idegeneket magyarul hallani.

Aztán megnyitották a kapukat a Lock 17 alatti clubba, ahol majd két előzenekar után előgőrdülnek a tankok.

Nagyon nem siettünk Borbálámmal, egy röpke emlék arról is van, hogy mintha Csory-val is találkoztunk volna :D Benedek sertepert sokfelé, mert mindenféleképpen csapdás pulóvert akart venni, amiről később kiderült hogy póló. "Ja igen, én néztem el" és düllesztette ki a mellkasát Benedek bácsi.

Bementünk, a club kialakítása marha jó, szépen tele már magyarokkal, fal festése fekete a wc meg közel. Az első előzenekar nem is volt rossz, ahhoz képest, hogy angolok voltak, még hallgatható is volt, a második viszont borzalmas pocsék, így hát duplán örültünk meg annak, hogy ki lehet menni cigizni, és vissza.

Ekkor Picúr már kezdte elülni a popóját a korláton a clubban, de már egyértelmű jelei voltak a csapda koncert kezdésének!

A "dühöngő" teli, a pult megközelíthetetlen, a kettő közti hely is "csirkésen teli"*.

"Tankcsapda ... Tankcsapda" skandálta mindenki, és ahogy kell, jöttek is a srácok. Furcsa volt látni őket az eddigihez képest hangyányi színpadon, de jól kezelték a helyzetet. A rendezők koncert elött többszőr bemondták, hogy tilos a "stage dive"-ingolás, és senki ne másszon fel a színpadra. Mert hát ahogy már említettem, kicsi színpad és rögtön közönség. Közönség közeli koncert, barátságos, meghitt.

Ennél a pontnál elméláztam még a régi sapka koncerteken, de sok időm nem volt erre, jöttek sorban a régi számok, és csak tényleg pár nemrégről. Mentem volna én pogozni is le, ha nem állítanak meg idióták, hogy ne lökdössem őket. :D

"Szóval annyira nem tudtam előrekotorni magamat,

hogy magam mögött tudjam a barmokat,

így hát nem jutottam első sorba

nem is ez volt a lényeg elsősorban.

Ettől rosszul nem éreztem magam,

de a közönség nem lett volna nagy falat."

:)

Borikámnak megmondtam, hogy ez az első közös sapka koncertünk és hogy ez milyen fontos! :) De nem nagyon hallotta, mert mögöttünk egy csaj nagyon szigorú feladatának tekintette, hogy minden számnak a szövegét a nyakunkba ordítsa. Aztán persze elszabadult a pokol, a vizes padlón az emberek csúszkáltak a dühöngőben, otthon felfújt, itt már kieresztett férfiak mutogatták tetkóikat, a Tankok meg dübörögtek.

"Jonny a mocsokban még a visszára,

ez emlékeztetett mindenkit fiatal évei tavaszára.

Benedek úr jól bepiált,

Meghívtam, mire ő is meghívott hát.

Készült is jó pár fénykép,

lássunk hát sajátokból egy - két félét."

 

Ricóéknak nagy-nagy gratuláció, tökéletes koncertszervezés!

 

 

Ps. Jövőhéten AC\DC koncert beszámoló :D

*"csirkésen teli"- közlekedni még lehet, de köpni már nem.

Difficulties

Bonyodalmak, váratlan események, meg a szokásos.

Hétfőn felmondtam a munkahelyen, pénteken volt az utolsó munkanapom, jövő hétre még kivettem az 5 nap szabimat, és ennyi volt. Történt ez azért, mert egyszerűen eddig lehetett bírni azt a baromságot, idegőrlő hülyeséget, ami megy ott. Konkrétan két főnökömmel volt gondom, illetve nekik velem, a harmadik jó fej volt, bár amikor reggel 10-kor be volt már szívva, csinálta ő is a hülyeségeket. December óta minden héten legalább egyszer - kétszer elhangzott a mondat, hogy "na nem baj, csak lesz ez jobb, meg bírom még", de ez egy múlt hét pénteki igen komoly vita miatt már nem ment tovább. Búcsú a Novoteltől, ez ennyi volt.

Ebből következik, hogy álláskereső üzemmódba kapcsoltam, meglátjuk mi lesz, amíg nem találok állandó munkát, addig újra ügynökségezek majd.

Borinak volt időközben egy gyökértömése, a régi rossz, tályogot alakított ki, amit kezeltek és új tömést raktak be nekik. Amúgy jól van, péntektől két hetes  húsvéti szünet van az iskolában, szóval most ő is itthon lesz, na meg jönnek a szülei,  Mónika és Laci jövő hét keddtől szombatig.

Mai napon főztünk. Egyszer csak Bori észrevette hogy az elektromos tűzhelynek a piros lámpája, ami mutatja hogy működésben van, nem világít. Pedig két felületen is főztünk, és ment a sütő. Mármint ment, múltidőben. Valamikortól megállt a működése. Aztán rájöttünk, hogy a hütő se megy, meg amúgy semmi nincs áram alatt a konyhában. Kiderült, hogy valószínűleg a biztosíték ment ki, igenám, de sehol nem találtuk a dobozát. Peter átjött az ingatlanos ügynökségtől, mert nem hitte el, hogy a lakásban nincs biztosíték doboz, majd amikor ő is rádöbbent erre, annyit mondott, hogy akkor jön még vissza 15-20 perc múlva. Azóta is várjuk  (már hét órája)... Biztos ami biztos, a hütőből a fagyit kimentettük, pikk pakk megettünk egy dobozt megmentve az olvadástól :)

Szóval Halma és Bernadett átugrott még most este és Gábor pikk pakk meg is oldotta a dolgot, lévén a biztosíték a villásdugóban volt. Újra van sütő, duruzsol a hütő. NAGY NAGY KÖSZÖNET GÁBORNAK!

Holnap tankcsapda koncert!, délután 6 körültől a világ végén vagyunk Camdenben! Norbiék, Picurék, Zoliék, Benedek, Csory meg a többiek.

Ákoskám, blikket ne felejtsd! :D