Faces

 

Arcok a mai Notting Hill Carneval-ról:

 

Holiday IV. The Wedding

 

Az esküvő előtti napot kis csapatunk (Bori, Peti, Livi, Én) Tivadaron töltöttük, hogy a Tisza sodrásával átszellemüljünk Magyarország szépségével, hogy végre megsüssön a nap, hogy kisimuljanak ráncaink. Onnan mentünk délután Debrecenbe, hogy szokásos esküvő előtti készülődésbe fogjunk. Dorka, Ákos már javában tett - vett - készülődött, próbasmink itt, bocskai próba ott, hamar átvettük a tempót cipő fényesítéssel, ruhapróbával.

Este még felugrott a leendő ifjú pár Bori lakásába, ahol mi is megszálltunk. Beszélgettünk, pizzát rendeltünk. Ákost nyugtatgattam, bár inkább magamat kellett. Mégiscsak régi jó cimborát veszít el a legényélet. Feszültséget vezettünk. Le.

Megíródott az esküvői tanús beszédem még aznap éjszaka, majd álomra hajtottuk fejünket.

Reggel már korán keltünk, nagy volt a nyüzsgés, mindennek tökéletesnek kellett lennie, időre! Íme két kép Boriról. Előtte - Utána :D

Öcsém és barátnője, örömszülők, illetve a két tanu:

Naaaagy a nyüzsi, Dorka már fodrásznál, sminkesnél, Ákoson már feszül az öltöny, én meg öcsémmel egy korty pálinka a nagy ijedelemre. Lakásból indulás előtt még egy vállveregetős ölelés Ákosnak, aztán irány a városháza, kezdjük a polgárival!

"- A leendő férjet, és kedves feleségét, illetve tanuikat kérjük, fáradjanak fel az irodába." NA itt kezdődött. Viszkettem, levegőért kapkodtam. Mintha a fogamat húznák. Ákosék nyugalomban, és már várva a pillanatot. Jól van na, nekem ez új volt, meg hát mégiscsak Ákos házasodott!

Az irodában papírok ellenőrzése, meg aláírtunk valamit. Közben kis mini tv-n lehetett nézni, hogy a násznép hogyan foglalja el a helyét a házasságkötő teremben, na itt mint valami moziban egy komédiát nézve lestük, ahogy öcsém mindenféleképpen a leghátsó sorban akart helyet foglalni, és Livi húzkodja előre, meg még előrébb a sorok között. Aztán elindult kis menetünk be a terembe, szerelemmel, boldogsággal, örömmel átitatott ködben mozgott mindenki pehely súlyú léptekkel. Ceremónia szép volt, egyszerű.

Megköttetett a frigy hivatalosan, Férj és Feleség lettek!

Vissza a lakásba, Ákoséknak átöltözés, feszült már a bocskai, ettünk-ittunk, én meg öcsémmel egy korty pálinka a nagy ijedségre. Maca nénit, a nagymamát is megismertük, egy roppant aranyos, kedves teremtmény, örök mosollyal az arcán. (Veres Irénkét innen is szeretnénk üdvözölni!)

Jött az idő, meg kellett jelenni Isten házában is, hogy ott is szentesítsék házasságukat! Indulás előtt egyeztetés Ákossal, nehogy lássa  Dorkát majd a templom előtt. Kicsiny kommandónk el is indult, majd akció is majdhogynem megesett, de nem lett belőle semmi eset. Templomnál már nagy a csoport, mindenki várja a bevonulót. Első sorok, várunk, és meleg van! Ez egy olyan templom, ahol meleg van! De szép templom!

És hát eljövé a nagy pillanat,

Dorka és Ákos egy fedél alatt,

Tiszteletes Úr énekel, és beszél,

Hasonlatokból sosem elég!

Szép szertartás volt, bár voltak erős kanyarulatok a beszédben. Esküt elmondták egymásnak, és immáron Isten színe előtt is Férj és Feleség lettek! Öcsémnek még könnycsepp is megjelent a szemije sarkában.

Lévén, hogy Dorka tanárnő, az osztályából a tanítványok sorfalat álltak nekik kifelé menet a templomból.

És hát ha már ez az eset is megesett, nem volt más hátra, mint megünnepelni aztat! Itt már volt feladata az előző napi tivadari kis csapatnak, átmentünk a lagzi helyszínére, ültető kártyát intéztük, köszönő ajándékokat, én még luggage porterkedtem is egy hangyányit, majd Bori és én elkezdtük fogadni a vendégeket. Már a templomnál is megismertem a rokonságot, itt újra átvettem hirtelen szerzett tudomásomat, próbáltam mindenkit ránézésre megismerni. Jó hangulat adott volt, mindenki várta már a ujdonsült párt. Egyeztetés a főcincérrel, "- akkor megjönnek, beszédek, aztán jöhet a leves. Rendben lesz így? egyébként kész a kaja?"

Dorka apukája, Laci bácsi kezdte egy megható köszöntéssel, majd én is elmondtam a magamét Ákosról, Dorkáról, a kapcsolatuk kezdetéről, na meg ittunk is a pár egészségére, és jöhetett a vacsora! Szólt a zene, folyt a pálinka, csapolt Heinekent is lehett inni, gin-ről már nem is beszélve! Tányérunkra került tyúkhúsleves, sült kacsacomb, libamáj, de szárnyasoktól elkanyarodva disznónak is volt helye bőven. Öcsém közben a pálinkák nagy szakértőjének szentelte fel magát, Dorka simán kikérte a búza sört, Bori is beválasztotta a pezsgő-gin kombót, és Maca néni is megemlítette, hogy " Borikám, ha egy csöpp konyakot hoznál nekem".

Nagyon jó hangulatban telt az este, igazi ünnenepe volt ez Ákosnak, és Dorkának!

Lacza, Bori, Zsuzsa néni (Ákos anyukája), Dorka, Ákos, Mónika (Dorka anyukája), Laci bácsi (Dorka apukája), Maca néni (Dorka nagymamája)

 

Összeségében jó volt, és különleges az egész esküvő, Dorka lila ruhában, ültető kártyákon emeletes buszos kép volt arcképpel, nem szeletelős torta, töltött káposztás éjféli részegség nélkül.

Ámbátor az esküvő fiataljai kihúzták a végéig, maradt a kemény mag!

Kis társaságunk még átment utána a közelben lévő Kikötő nevű helyre, ami a debreceni első buszok indulásáig nyitva van.

 

"- Lacikám azt tudod-e, avval hogy ide jöttünk öltönyben, meg kiskosztümökben, mi bizony történelmet csináltunk a helyen?" - kérdezte Csabi átölelve barátnőjét, Gabit, utalva rá, hogy Tankcsapda, metál dübörög a hangszórókból és a lepukkanófélben lévő helyen nem mindennapi az ilyen látvány.

Kiültünk a "kerthelyiségbe" ahol, egy nagyobb asztalnál csak egy ember  ült. Somogyi István. Na ő is megnézett minket, de kedvessége révén átengedte nekünk az asztalt, majd mikor kiderült, hogy esküvőről jövünk ,nagy jó kívánságok közepette kért egy kis pénzt sörre. Majd letelepedett mögénk, és néha szórakoztatta is az asztaltársaságot, kiváltképp Himics Ágit, és Pistikét! :)

  

 

Hát így esett meg, hogy Dorka és Ákos örök hűséget fogadott egymásnak, és összekötötte életét.

 

Krónikám így esett meg szóról szóra,

Író deákom sem henyél azóta,

futárok üljétek meg lovaitokat,

koptassátok fogaitokat,

és ország szerte hírdessétek,

egy pár már biztosan vagyon az országban,

kiknek boldogság lett az ítélet!

Answers

 

Senki? Íme a megfejtések:

 

Back to the Business

 

Véget ért nyaralásunk, mai nap landoltunk Lutonon. Kis aklimatizálódást követően a teljes nyaralásról jön a beszámoló, addig is feladvánnyal kezdünk!

Kommentben kérjük a megfejtéseket! (mindegyikre van, bár én inkább intelligencia tesztnek hívnám)

 

Holiday III - First days

 

Repülőutunk tehát csodás volt, leszállást követően Bori ment is Debrecenbe, én meg Újpalotára. Egy nap pihi volt, kutyasétáltatáson kívül ki sem mozdultam otthonról, mert jött az első hét programja: Ákos legénybúcsúja, majd az esküvő.

Menetrendszerint Ákos megérkezett, mentünk a Wichmann-ba, aztán pedig az Amigóba, elbúcsúztatni legény életét pesti haverokkal. Jelentem, jól sikerült, ettünk - ittunk - jól éreztük magunkat. Ez keddi napon volt, szerdán már mentünk le Debrecenbe, hogy ott is tartsunk egy legénybúcsút, biztos ami biztos alapon!

Ákos, Peti, Én. Fel a vonatra, 2 és fél óra alatt már ott is voltunk. Peti és én, Borinál szálltunk meg, ahol már javában ment a szervezés, ugyanis aznap volt Dorka lánybúcsúja is, amit Bori intézett. Ennek jegyében mi el is aludtunk Petivel, Bori meg megcsinált mindent, amit kellett. Arra ébredtünk, hogy már jön az első vendég a lánybúcsúra, majd a második, majd kezdtek jönni tömegével.

Itt még azért ittunk velük egy - két pálinkát, de a nagy sikongatások, női örülés és gyermekneveléses, pletykás történeteknél észbe kaptunk. Petyámmal a helyünk a lenti lakásban van Ákosnál, ahol szabadon tudtunk pukizni, és röhögni minden hülyeségen. Úgy döntöttünk, debreceni legénybúcsú keretén belül városmegismerős kocsmaturnét szervezünk!

Ákosnak össze is állt a menet, több remek műintézményt sikerült bemutatnia nekünk úgy, hogy közben a Nagyerdőtől eljutottunk a Nagytemplomig! De részegedni nem sikerült, a másnap így hatott ránk. Aztán éjfél körül az "Arizónában" csak megindult valami, de ekkor már ott tartottunk, hogy tudjuk hol a lánybúcsú, így becsatlakozunk. A lányok nem bánták, már ott is többen távozóban voltak.

Közben még sikerült megfigyelnünk egy olyan ... izé ... hazai pukkant diszkó izé ... helyet. Közönséget tekintve maradjunk annyiban, hogy nagy volt a kontraszt London után ... Kiszolgálás tekintetében pedig mit is írhatnék ...

"- Szia. Tudom, hogy gin tonicot kértél, ez az is, csak belelment egy kis kóla azért ilyen sötét. De azért idd meg nyugodtan ha kell, jó?"

A lánybúcsú hangulata szuper volt, a csajok olyan igazi tűzről pattant menecskék, megismertük tehát  Bori-Dorka ismerőseinek javát. Peti csak annyit mondott: "... ennyi tanárnő között ilyen jól még nem éreztem magam." :)

Másnapot már régi motorosként nyomtuk, és indultunk vonattal Mátészalkára, hogy onnan majd menjünk tovább Tivadarra, ahol egy aranyos kis pofás nyaraló van a Tisza mellett.

Irány Horány - ahogy debreceni-mátészalkai ismerőseimtől tanultam -, és ki az állomásra. Victoria Station, Liverpool Station, London Bridge Station-os vonat állomásokhoz szokott szemünknek igen furcsa volt az indulási - érkezési tájékoztatás, de hát jóleső érzés volt újra magyarmódit felvenni.

Liviről pedig eddig nem szóltunk, pedig a további eseményeket figyelembe véve ő válik majd a nap nagy hősévé! Ezen a napon Livi reggel 5:30-kor indult el Veszprémből!, hogy Debrecenben csatlakozzon hozzánk kis túránkon.

Szóval 5:30-tól utazik, majd 11:00-kor találkoztunk Debrecenben, hogy felszálljunk a 11:10-es vonatra. Csatlakozás sikerült, minden rendben, vonatra felszálltunk. (voltak közben olyan történetek is, hogy Debrecenben egy villamos van, de az nagyon következetesen minden második percben bemondja, hogy "Egyes villamos. A Nagyállomásig közlekedik", illetve hogy a vonatállomáson odamentem a kallerhez, hogy lehet-e dohányozni itt, és ő nagyon bután nézett rám...)

Vonatunk kis csapatunkkal elindult, majd apafai megállóban megállt. Mármint hogy stabilan állt meg, úgy, hogy kósza rezgés se utalt arra, hogy még menne tovább is. Ültünk a vonaton, kezdtünk izzadni, de még jókedélyű csapatunk nem sejtette, mi vár ránk! Olyan negyed óra várakozás után kicsit kezdtünk feszengeni, már csak mert hallottuk a szófoszlányokat a vagonban utazó társaságunktól:

" ... már megint ...", "... nem hiszem el, hogy mé' ke' ezt mindíg csinálni...","... nem baj fiam, tudod, hogy mindíg ez van...","... betöröm az arcukat már, ezeknek a ..."

Leszálltunk a vonatról, már csak azért is, mert napon 40 fokos hőség kezdett ezen érték fölé emelkedni a vagonban, illetve azért is, hogy kalauzt találjunk, aki elmondja, mi van. A hír meg is érkezett hozzánk is, a mozdony lerobbant, és most várunk. Hogy mire, arról sok és többnyire ellentmondó hír született, egy tünt biztosnak, mozdonyt cserélnek, mert beszart.

Büszkén jelentem, hogy a Máv-nak picit több mint másfél órájába telt az, hogy mozdonyt cseréljen Apafán, ami 8! kilométerre volt Debrecentől ...

Kis csapatunk itt már nyúzottnak tünt, egyedül Livi mosolygott. Mentünk tovább, haladtunk a forró naptól átmelegedett síneken, majd egyszercsak megint megálltunk ... Itt már rutinosan azonnal kalauzt kerestünk, "ellen vonatot várunk" mondattal intézett el minket. A valóságban ez pedig 25 perc várakozást jelentett, ismét nem az árnyékban. Na itt már Livi sem mosolyogott olyan őszintén ...

Feladtuk, illetve Laci bá, Bori faterja felajánlotta, hogy Nyírbátorba elénk jön, csak addig érjünk el a vonattal. Itt már egy másfél órával túl voltunk a vonat menetidején, és még az út felét ha épp elhagytuk, így ez a verzió mindenkinek jó volt.

Nyírbátorba eljutottunk fél négy körül, Laci bá várt ránk, de én azért még kikértem a panaszkönyvet az állomáson, egy másik sráccal egyetemben.

4 körül meg is érkeztünk Mátészalkára, ettünk - ittunk, majd kocsival mentünk Tivadarra. Na most jött az a rész, amiért megérte szenvedni egész nap, és Livi majdnem 12 órás utazása! Hüvös, gyönyörű, és végletekig tiszta Tisza, csobbanás, árral sodortatás, ésatöbbi.

 

Két napot töltöttünk ott, majd mentünk vissza Debrecenbe hiszen szombaton jött a nagy nap, az eskövű!

 

Folyt.köv