Délben ébredtem. Kikászálódtam az ágyból, Borival a nappaliban találkoztam.
- Nahát, befestetted a hajad? - kérdem.
- Ja ja, már régebben - mondja Bori.
5 napja nem láttuk egymást.
...
Londonban étteremben dolgozni egyszerű feladat. Ha van tapasztalatod, és szimpatikus vagy a főnöknek, könnyen sikerülhet találni pincér melót. Londonban jó étteremben dolgozni nem egyszerű feladat. Már pár nap alatt kiderülhet, mennyire selejtes vezetőség van, mennyire rosszul szervezett, és a "minőségi iránymutatások" csak papíron léteznek. Az elmúlt hónapban volt, hogy 3 hetet, volt hogy 1 napot melóztam különböző éttermekben, és sose a munkámmal volt a gond, amiért eljöttem. Többségében hozzá nem értő, agy nélküli robotok vezetik ezeket a helyeket, akik csak azért kerültek ilyen - olyan pozícióba, mert képesek voltak feladni emberi mibenlétüket, magánéletüket, homályosan körvonalazható célok érdekében.
Ezért váltam én igazi "Job hopper"-é az elmúlt hetekben, hónapokban.
Azért nem adom fel, folyamatosan járom az interjúkat, és próbanapokat, étteremben dolgozni lehet jó dolog is, és nagyon meg tudja érni. Csak találni kell olyan helyet, ami csak egy kicsit is elviselhető...
Munkakeresésem közepette újra regisztráltam ügynökségekhez, hogy ezalatt az idő alatt is legyen bevétel. Így hát újra a hotelek világában találtam magam, nagyszabású rendezvények közepette, hol szervírozva a menüket, hol borokat ajánlgatva, hol csak ülve - állva törölgetve a poharakat.
Karácsonyi szezon beindult, de korántsem dübörög annyira, mint két éve! Azért erre a hétre beesett egy jó hosszú műszak úgy kedd délutántól, szombat hajnalig.
Kedden mentem, felszolgálás lesz. A hotel biztonsági őre megismert, kb. egy évvel ezelőtt melóztunk még valahol együtt. London kezd kicsi lenni. A helyszínen kiderült, hogy nem lesz felszolgálás, ellenben lesz a Marshall Szigetek főkonzulja által adott nagyköveti fogadás. Meló tekintetében pokoli, 4-5 órán át teli tálcákat tartani. Semmi más. Ellenben betekintést nyertem a nagyköveti munka lényegébe, a lobbizásba!
"Megjelensz szépen kiöltözve, és önmérsékletedtől függően bebaszol. Aztán másnap átnézed a névjegykártyákat, amiket kaptál, és kúrálod a másnaposságot. " - ahogy Steven összefoglalta a lényeget.
Sose hallottam még a Marshall szigetekről, de jól mehet nekik, ha 700 főt meg tudnak itatni rogyásig :)
Hajnalban hazaértem, másnap reggel már a suliban készültünk fel a vizsgára.
Utána elrohantam egy interjúra, ahonnan egy próbanap dátumával jöttem el. Sok időm nem volt, indultam is újabb munkaadóm címére, ahol az elkövetkező 3 napban borpincérként volt meghatározva cselekvésem mikéntje.
Nem rossz hely, jófej főnökökkel. Ügynökségesek hada, aminek legalább a fele magyar. Ugyanis ez a hotel több ügynökséget is alkalmaz, közülük az egyik az Imperial, ahol kijövetelem után én is lehúztam jó sok időt, és azóta sem változott a helyzet, csak annyi, hogy talán még több magyart alkalmaznak.
Itt jön egy kis kitérő, ugyanis nagyon jól éreztem magam! Sok helyen dolgoztam már, legtöbször mindenhol van kisebb-nagyobb azonos nemzetiségű csoport. DE! Egyik sem olyan, mint a magyarok! Egyszerűen csak röhögtünk, viccelődtünk, minden pillanatban elhangzott valami kis élcelődés, voltak pillanatok, amikor csak szidtunk mindenkit, hogy miért ilyen hülyék, stb... Semelyik más nemzetnél nem találkoztam még ilyen hozzáállásssal. Mindenki próbálja magát kőkeményen venni, ugyanakkor be van fosva, hogy jaj a főnök így-meg úgy, és csak semmi vidámság, semmi jó hangulat. Egyszerűen ez így van! Sírva vígad a magyar :D Egyszerűen jó volt magyar társaságban lenni, mert már nagyon tele a tököm a sok más nemzetiségű emberekkel, akik a "tedd amit mondanak, na és persze vásárolj" robotoknak vannak nevelve csecsemő koruk óta. 100ból 99!
Gyors magyar helyzetjelentésként írom, hogy nagyon sokan jöttek ki most ősszel, az Imperialban még mindig Maria az úr, és többségében mindenki dolgozza a 60-70 óráját a héten ... Frissen végzett művészettörténész kollegám felvilágosított, hogy London személytelen, és 2 hete alatt nem tetszett meg neki, de otthon nem lehet élni.
Ebben a hotelben is volt 2 régi ismerős melókból, kezd kicsi lenni London. :)
Szóval borpincérkedés hálistennek nem megerőltető munka, ámbátor tisztességgel le kell állni a 9-10-12 órát. És ha ügyes az ember, akkor akad is borravaló rendesen. Szerdai első napomon a Ciprus-Görög barátság 75. évfordulójára tartott vacsorán láttam a ciprusi miniszterelnököt, és jelentem, a vendégek tósztot mondtak Ciprus függetlenségére.
Hajnalig meló, majd csütörtök délelött lóti-futi egy másik interjúra, ahol konkrétan elhangzott a mondat:
- Értem, és mennyi lenne a fizetésem?
- Azt nem tudom megmondani.
Köszönöm szépen, nagyon okos tetszik lenni, hogy egy állásra pályázónak nem tetszik tudni elmondani, hogy mégis az a szerencsétlen mennyi pénzért csinálja majd a munkáját. Először felnevettem, nem hittem el, de tényleg nem tudta megmondani ... Akkor már nem nevettem.
Ennek az interjúnak pont annyi volt az értelme, hogy hazaérve bekapjak pár falatot, majd indulhassak is a csütörtöki 10 órás borpincérkedésemre.
Ahol is megtörtént a nagy pillanat! Igazi dörzsölt, minden hájjal megkent pincérré váltam! Kis, apró trükköket vetettem be és rezzenéstelen arccal direkt, előre megfontolt szándékkal vezettem be őket arra az útra, aminek a végén csak és kizárólag egy lehetőségük maradt: borravalót adni! Szóltak a fanfárok, füst árasztotta el a termet, és diadalittasan hagytam el a helyszínt. Hajnalban ...
Hogy aztán kora reggel ismét a suliban legyen, és készüljek a vizsgára. Pénteken már eljött a pillanat, amikor suli és meló közben volt 3 szabad órám. Végigaludtam.
Tegnap esti buli íreknek volt... 400 ír egy helyen ... Én annyi piát még nem láttam, amennyit ezek meg tudnak inni! Norbival már volt egy ilyen jellegű beszélgetésünk, az íreket úgy tudnám jellemezni, hogy teljes mértékben magyarok, annyi különbséggel, hogy nekik bejött az élet! Az írek olyanok, amilyenek a magyarok lehetnének 20-30 éves gazdasági fejlődéssel a hátuk mögött. A mentalitás, a szokás, az emberek. Az Írek tulajdonképpen Magyarok!
Itt már mint az előző nap megszerzett új a minden hájjal megkent, dörzsölt borpincér szerepemben tündökölve álltam a nekem kiosztott asztalok mellett, várva, hogy a vendégek elfoglalják helyüket. Minden hájjal megkent, dörzsölt borpincérként az egyik legfontosabb az elején, hogy megállapítsd, ki a "bika" az asztalnál. Bikának nevezem az asztaltársaság főnökét, házigazdáját, aki intézi a piarendelést, aki a meghatározó szereplője, a motorja a társaságnak. A bikára kell mindig koncentrálni, a bikával kell pacsipajtiságba kerülni, a bika az, aki adja majd a borravavalót!
Szóval várom a vendégeket, hogy a részletekre figyelve pár perc alatt kiderüljön, ki a bika! Jönnek is a vendégek, hopp az egyik már kicsit megbicsaklik a welcome drinkként megivott jó pár pohár pezsgőjének súlya alatt. Leül az asztalhoz. Jönnek érte, ketten viszik át egy másik asztalhoz, ahol valójában ülnie kéne. Na mondom, egy gonddal kevesebb :) A vendégek fele már a teremben, az én asztalaim még üresek. Hejj hajj mondom. Aztán csak jönnek. 2 nő, 4 nő, 8 nő, 10 nő. Bazeg! Csak nőkből áll az egyik asztalom! Bazeg, hol a bika???
Másik asztalomhoz is leülnek 5-en. Az este zenekara! A másik 5 hely szabadon marad! Bazeg, a zenekar??? Ott nincs bika, és rendelni sem fognak!
Szívroham! Még 5 órát fogok állni az asztaloknál, és egyiknél sincs bika, és nem várható borravaló!!!
Válságtanácskozást tartottam magamban, teljesen új taktikát kell kialakítani! Seregeink rosszul álltak fel, az ellenséget nem lehet megcsípni sem így, nemhogy csatát nyerni!
Az eredmény megszületett, új taktika: adott a középkorú női asztal, itt bizony érzelmileg kell megfogni őket. Ki kell hozni belőlük a nagymama érzést, hogy a kis unokájuknak adjanak majd zsebpénzt az este alkalmával!
Szóval a 10 nagyi igencsak berugott nekem köszönhetően :D Folyamatos pohár újratöltések, és hát az a fránya bor állandóan kifogyott ... és akkor jöttek a készpénzes rendelések ... Szimpátiájukat elnyertem, szerettek csacsogni velem, jól szórakoztam, jó időben a megfelelő taktika váltásával csatát nyertem, ők meg szerintem nem nagyon emlékeznek a tegnap estére :D
Hát ez volt a hét krónikája, Borival csak telefonon beszéltünk, meg vizes volt a szappan, szóval tudtam, hogy itthon volt :D Amikor ő befejezte a melót, én akkor kezdtem. A hétvége most szabad, csak lógunk a szeren.
Jövőhét szerdán nyelvvizsga!
u.i.: sok jó story kimaradt, csak most nem jutnak eszembe :D
