"Megrendelésüket felvettük, kollegánk egy nappal hamarabb hívja majd Önöket, hogy mikor fog érkezni, a hét elejétől várhatják Őt."
Ezzel kezdődött.
Már 3 hónapja készülünk, több stratégiai gyűlést is tartottunk. Minden ledátumozva, kiszámítva, előkészületek rendben, amit lehetett, információt összeszedtük. Minden oké!
Egészen addig, amíg nem jön be a képbe egy rajtunk kívül álló külső személy, ez esetben --mint legtöbbször--, valamelyik cég, és az általa nyújtott szolgáltatás.
Múlt hét végén dobozainkat összeraktuk, dolgainkat bepakoltuk, készen várnak, hogy a csomagszállító cég felvegye őket. Aztán kedden telefon, és a válasz a "majd péntek, szombat vagy vasárnap" mondat... ejjj ... Gondoltunk mi erre, de ez volt a legrosszabb verzió ...
Közben intézzük a közműveket, mikor van az utolsó nap, mikor kapjuk meg az utolsó számlákat, dátumozunk, hogy az ügynökség körübelül mikor adja vissza a depositot a mostani bérleményünk után.
Telefonok jobbra-balra, két hét hosszú idő - ami az itteni lakás elhagyása és a repülőút között van-, valahol csak el kell tölteni azt, lehetőleg akkor már normális körülmények között.
Egyet lefoglaltunk, csak egy kattintás választ el a foglaló elküldésétől, amikor feltűnik valami gyanús. Mármint a sok-sok gyanús jel után, még egy utolsó! Először egy magánszemélynek kellett volna utalni a depositot 2 hetes szállásunkat lefoglalózva, ezt szóvátéve emberünk elküldött egy másik számlaszámot, aminek már egy cég a birtokosa. Aztán az utolsó kattintás előtt csodálkozunk rá, hogy ez nem az a cég, ami a honlap szerint a tulajdonos ...
Szóval ezt kivédtük, de szállás még nincs.
Régi ismerősünk, utolsó mentsvárunk, LondoniMagyarok-nál 3 hete már jelentkeztünk biztos ami biztos alapon, hogy kell szállás ... két hét ... rendben van ... egy héttel hamarabb szóljatok majd, akkor tudunk biztosat. Telefon egy héttel hamarabb, aha, minden oké, a hét közepén még telefonáljatok. Közben Bori talál egy újabb hirdetést, ami talán még jó lehet. Londonban nem sok megbízható ügynökség foglalkozik rövid távú lakáskiadással... Szóval tegnap délután telefon, LondoniMagyaroktól, hogy akkor mi újság? Mondom nekik, hogy két óra múlva, zárás előtt hívlak titeket, akkor tudjuk megmondani, hogy a hosszú huzavonátok után biztos-e a foglalásunk. 20 perc múlva telefon, Londoni Magyaroktól, hogy "szia, annyira nem fontos felhívni, mert nincs szabad szobánk" ... Ahogy ismerem őket (jól), ha biztosra lefoglalóztuk volna a szállást, akkor is hívtak volna, hogy sztornó. Jól jártunk, hogy nem bíztunk bennük, és kerestünk mást!
Tegnap délutánra tehát nem maradt más megoldás, csak bízni az egyetlenegy szóbajöhető lehetőségben - amit Bori aznap reggel talált -, hogy lesz megfelelő stúdiójuk két hétre. Lett. Irodában depositot kell fizetni. Kis kézi kártyaleolvasó, Bori kártyáját visszautasítja. Próba megint, mégegyszer. Na itt jön a görcs, hogy a végére nehogy már kártyacsalás áldozata legyen, és eltűnjön róla a lóvé ...
Mindez azok után, hogy előtte való nap én kaptam egy levelet, miszerint egy hivatalos szerv 500 fonttal többet fizetett nekem, és azt én adjam vissza... Na aznap este még volt egy fél órás beszélgetésem velük, ami után kiderült, hogy mégsem kell ...
Szóval Bori kártyájáról kiderült estére, hogy rendben van, csak letiltotta a bank, mert másik kártyát kapott. Pont ilyenkor ...
Mindezen ügyek közben én megigényeltem, és megkaptam a UK munkakeresői segélyt, és most megy a telefonálgatás, és levelezés, hogy - amiért eleve megkértem-, Magyarországon is kapjam majd.
Tehát összefoglalva, a dobozok, amiknek elsőként kellett volna elmenniük a lakásból, várhatóan csak vasárnap mennek el, kicsit húzós, mert mi hétfőn költözünk ki ebből a lakásból és mindent vissza kell állítani úgy, ahogy volt. Számlák, előfizetések lemondva, utolsó befizetnivalók folyamatban. Kéthetes ideiglenes szállásunk rendben van, munkakeresési járulék intézés alatt.
Két és fél év után április idusán elhagyjuk az Egyesült Királyságot, és Debrecenbe költözünk.
