Sikeresen letettem a Cambridge-i nyelvvizsgát! YEsssssssss!
2010. január 22., péntek
Long awaited
Van egy pár dolog itten, ami még nem került fel a blogra. Kezdjük a Szilveszterrel.
Debrecenben voltunk, ahova meghívtunk pár jó öreg, régi havert is. 31-én reggel még Mátészalkán ébredtünk, onnan pörögtünk át Brecenbe, ahol aztán Dorkáéknál már hangulat volt!
A lakást feldíszítettük, a bifsztéket bekevertük (jó borsos lett...), megjött Himics Ági, itt már felbontódott egy üveg bor ... vagy pezsgő ... aztán mentünk ki a NAGYállomásra a pesti csoportért. A NAGYtemplomnál már buli volt, de mi rendíthetetlenül eljutottunk a NAGYerdőig. Én már csak NAGYbrecennek hívom! :)
Ittunk, ettünk, táncoltunk (erről később), aztán éjfélre kimentünk a már említett NAGYtemplomhoz. Utcabál hangulat, szilveszteri köntös, finom pezsgők. Éjfélkor zúgtak a harangok, és szólt a Himnusz, durrogtak a rakéták. Kiváló egyvelege volt ez a meghittségnek, szilveszteri örülésnek, vidámságnak. Hajnal X-ig voltunk aktív résztvevői az utcabálnak, nótázva és táncolva, aztán berekesztették a bulit, mondván, hogy mára ennyi volt. Ekkor már szakadt az eső, és alaposan átáztunk hazáig. Hajnalban - vagy tán már reggel volt az - még szolid, részeg activityzés meg hejehuja.
Elsején a napot a megmaradt bífsztékkel kezdtük, mármint Tom és én. Szinte átcsapott versenybe a dolog, olyannyira volt csípős-erős és már-már elviselhetetlenül erős. Délután meg hazamentünk Pestre interCity-vel, közben meg elfogyott két üveg pezsgő.
És most jönnek a fényképek, és videók! a Szilveszterről:
khmm. A videók:
Bori bemutatja a CápaTámadást, azaz mivel hangolódnak rá az iskolában a gyerekek a tanulásra a reggelenti iskolagyűlésen :)
Tomi és Ákos Duett csoportos refrénnel:
Tomi és Lacza SÍNTÁNC bemutató. Azaz táncolj, ne lépj le a sínről, és énekelj :)
A pirotechnika csodája: a 25-ös Katyúúúsa.
Bori és Lacza tánc
Nos hát, mi is maradhatna más hátra, mint a ZUPPPER LAZLO tánc. Fogyasszátok egészséggel:
2010. január 18., hétfő
A víztározó
Amikor elolvadt a hó, rá kellett jönni, hogy milyen jól is nézett ki minden, amíg fehér volt. Már csak azért is, mert világosabbak voltak miatta a nappalok. Most meg hogy elolvadt, megint minden vizes, lehangoló, sötét, és megint az eső esik.
Vasárnap viszont kisütött a nap! Nem is tétlenkedtünk, menjünk parkba sétálni, jött a gondolat Boritól. Ok, melyikbe. Google Maps-et elővettem, és megnéztem, milyen messze is van az a tó, ami már régóta izgatta a fantáziámat. Sacc per kábé 20 perc. Na, akkor gyerünk, nézzük meg azt!
Azért közben persze kiderült, hogy nem is annyira tó, mint inkább víztározó, és tényleg 20 percre van a térképen, de a valóságban pont az út közepén van gyakorlatilag egy hegy!
Na mindegy, napsütésben sétálgattunk, bár én már mondanám rá a túrázást, amikor egy park mellett haladtunk el, és a fákon papagájokat vettünk észre. Csak úgy szabadon, a 3 fokban, a faágon kvaterkáztak.
Ez már előrevetítette túrázásunk nem mindennapi voltát!
Ahogy kell, széééép nagy dombot - mondom, hogy hegy - megmásztunk, lefele könnyebb volt már. Átkeltünk az északi gyorsforgalmú fölött, ahonnan már rálátásunk nyílt a tóra, és a parkra.
Na innen kezdett már megtetszeni a dolog, hiszen egyértelműen látszott, ez nem az a tipikus angol módi park, ahol még az is meg van tervezve, hogy a mókusok hol fognak kiszaladni a fatörzsből, hanem olyan park, amilyet még nem láttam Londonban. Dzsumbujos, csak minimálisan rendezett, igazi vad, természetközeli. Mondhatnánk azt is, hogy igazi park!
Átvágtunk egy mezőn, ahol megcsodáltuk, hogy Angliában a fű tényleg zöld még télen is, és tipikus kis vágott ösvényen battyogtunk el a tópartra. Mármint víztározó, de valójában tó. Ami mellesleg akkora szerintem, mint a Városliget. Teljesen természetes közeg, leszámítva az igen sok szemetet a parton, és a vízben is sajnos. Ennek ellenére hattyúk, meg mindenféle vízi élővilág. És a Wembley olyan szögből, ahonnan tuti biztos, csak kevesen látták még.
Ekkor Bori összerándult, én sem voltam túl magabiztos. 5 kiabáló, részeg lengyel tűnt fel, akik jól megnéztek maguknak minket, de gond nélkül el is tűntek. Igazi elhagyatott, kietlen terület az! És ekkor találtam rá egy deszkaútra, ami vezetett befelé a lápos részbe, párhuzamosan a tóparttal. Hát persze, hogy meg kell nézni! Nagyon szép részeken sétáltunk - mondom, túráztunk - igazi kis rejtett út ez, mindenféle csodával, szerintem Piroska is itt ugrálgatott még anno, amikor a farkas leszólította.
A deszkaút nem vezetett sehova, zsákutca volt. Ellenben tényleg jó kis erdei séta volt. Hazafele már lógott a nyelvünk, leginkább azért is, mert az oda vezető lejtős út hosszabb volt mint a felfele menős, azaz visszafelé minden megfordul...
London belvárosától félórányira ilyen helyet találni ... több mint meglepő. Azt tudtátok, hogy a Wembley partján tó van?
Ezt pedig háttérképnek:
2010. január 2., szombat
Boldog Új Évet
Jelentem, Debrecenben búcsúztattuk az Óévet, amiről majd azért lesz egy rövid kép-, és talán videóbeszámoló is, minden Ákoson múlik :D
Egyébként íródik a 2009-es évet áttekintő poszt is, de mindenekelőtt lássuk, mi is történt Londonban, december 12-én, a Tower Bridge közepén, este 7-kor:
Én megkérdeztem, és Bori igent mondott!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)