Amikor elolvadt a hó, rá kellett jönni, hogy milyen jól is nézett ki minden, amíg fehér volt. Már csak azért is, mert világosabbak voltak miatta a nappalok. Most meg hogy elolvadt, megint minden vizes, lehangoló, sötét, és megint az eső esik.
Vasárnap viszont kisütött a nap! Nem is tétlenkedtünk, menjünk parkba sétálni, jött a gondolat Boritól. Ok, melyikbe. Google Maps-et elővettem, és megnéztem, milyen messze is van az a tó, ami már régóta izgatta a fantáziámat. Sacc per kábé 20 perc. Na, akkor gyerünk, nézzük meg azt!
Azért közben persze kiderült, hogy nem is annyira tó, mint inkább víztározó, és tényleg 20 percre van a térképen, de a valóságban pont az út közepén van gyakorlatilag egy hegy!
Na mindegy, napsütésben sétálgattunk, bár én már mondanám rá a túrázást, amikor egy park mellett haladtunk el, és a fákon papagájokat vettünk észre. Csak úgy szabadon, a 3 fokban, a faágon kvaterkáztak.
Ez már előrevetítette túrázásunk nem mindennapi voltát!
Ahogy kell, széééép nagy dombot - mondom, hogy hegy - megmásztunk, lefele könnyebb volt már. Átkeltünk az északi gyorsforgalmú fölött, ahonnan már rálátásunk nyílt a tóra, és a parkra.
Na innen kezdett már megtetszeni a dolog, hiszen egyértelműen látszott, ez nem az a tipikus angol módi park, ahol még az is meg van tervezve, hogy a mókusok hol fognak kiszaladni a fatörzsből, hanem olyan park, amilyet még nem láttam Londonban. Dzsumbujos, csak minimálisan rendezett, igazi vad, természetközeli. Mondhatnánk azt is, hogy igazi park!
Átvágtunk egy mezőn, ahol megcsodáltuk, hogy Angliában a fű tényleg zöld még télen is, és tipikus kis vágott ösvényen battyogtunk el a tópartra. Mármint víztározó, de valójában tó. Ami mellesleg akkora szerintem, mint a Városliget. Teljesen természetes közeg, leszámítva az igen sok szemetet a parton, és a vízben is sajnos. Ennek ellenére hattyúk, meg mindenféle vízi élővilág. És a Wembley olyan szögből, ahonnan tuti biztos, csak kevesen látták még.
Ekkor Bori összerándult, én sem voltam túl magabiztos. 5 kiabáló, részeg lengyel tűnt fel, akik jól megnéztek maguknak minket, de gond nélkül el is tűntek. Igazi elhagyatott, kietlen terület az! És ekkor találtam rá egy deszkaútra, ami vezetett befelé a lápos részbe, párhuzamosan a tóparttal. Hát persze, hogy meg kell nézni! Nagyon szép részeken sétáltunk - mondom, túráztunk - igazi kis rejtett út ez, mindenféle csodával, szerintem Piroska is itt ugrálgatott még anno, amikor a farkas leszólította.
A deszkaút nem vezetett sehova, zsákutca volt. Ellenben tényleg jó kis erdei séta volt. Hazafele már lógott a nyelvünk, leginkább azért is, mert az oda vezető lejtős út hosszabb volt mint a felfele menős, azaz visszafelé minden megfordul...
London belvárosától félórányira ilyen helyet találni ... több mint meglepő. Azt tudtátok, hogy a Wembley partján tó van?
Ezt pedig háttérképnek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése