England

 

Miután többször értetlenül álltam az étteremben olyan szituációk után, amikor a főnökcsaj elsumákolta (ellopta?) a borravalómat, mindig szóvá tettem azt. Ennek az lett a vége, hogy múlt héten egy sima napon - még össze sem vesztünk - kezembe nyomta műszak közben a felmondólevelemet, mondván hogy már azt a műszakot sem kell ledolgoznom. Így lettem újra munkakereső.

Életrajzokat küldözgettem, aztán most hétfőre volt 3 interjú\regisztráció, meg mára egy nyílt nap. Lévén, hogy pincérkedős álláshirdetés nem nagyon van, küldözgettem már ügynökségeknek is, meg rendezvényes felszolgálásra, meg mindenre, amit találtam. Mivel sok helyre küldöm az életrajzokat, nem nagyon szoktam tudni, hogy konkrétan hova is hívnak, mi a cég, stb... Egyszerűen mert nem lehet követni, a hirdetések pedig legtöbb esetben semmit nem mondanak konkrétan.

Így jött el a hétfő. Reggel suli (azt hiszem, még nem is írtam, hogy még szeptember elején beiratkoztam az Észak-Nyugat London Főiskolára, ahol sikeres vizsga esetén kapok majd egy Cambridge nyelvizsga papírt, de erről majd egy másik posztban), aztán mentem az első helyre.

Ügynökség. Belépek. A pultnál egy szőke nő próbálja magyarázni egy idős nőnek, meg egy férfinak, hogy "nem, sajnos románoknak nem tudnak adni munkát". Értetlenkednek, a nő hajtogatja. Aztán az angolul nem tudó idős pár egyszer csak annyit kinyög, hogy Bulgária! Szőke nő erre már feladja, és mondja " sajnos Bulgáriából jövőknek sem, és egy piiiicit tudni kéne angolul".

Jól kezdődött, azonnal visszacsöppentem az ügynökségek életébe. Regeltem, majd szólnak, ha van munka.

Mentem át a másik időpontra.

Recepciós pult, mondom ki vagyok, miért. Várjak. Várok. Jön Mr. Tony Kruger! ( Igazi Die Hard-os neve van :D) Megjelenik a folyosó sarkán, azt mondja: "Khalimidzs?" Majd néz rám. Hát mondom neki, hogy nem annyira, mint inkább Laszlo.

Laszlo?

Hát mondom, úgy mondják. Asszondja: " Regisztrálni jöttem?" Hát mondom, igen. Na akkor menjek vele gyorsan, semmi gond. Liftben azért megkérdeztem tőle, hogy biztos-e magában, hogy akkor engem várt? Mondja igen, csak azt hitte, más jön...

Irodába be, leülünk, elém pakolja a papírokat, hogy töltsem ki. Mondom oké, de ha egy pár mondatot mondana esetleg a melóról, még mielött lefénymásolná az útlevelemet. Elmondja, rendezvényen felszolgálás, hétvégére van is meló. Regeltem, majd szól.

Innen irány a harmadik hely, aminek olyan címe volt, hogy azt feladnám a térképészvizsga legnehezebb kérdésének is szívesen. Nos, 20 perc szakadó esőben való bolyongás után derült ki, hogy azért nem találtam a XY utca 3-s számot, mert az XY utca 20 és 30-s házszáma között bolyongtam, és a 3 -as szám az utca folytatásában leledző ZK utca folytatása utáni XY folytatása ... Ha értitek :)

Bemegyek, ajtónál már ki van írva, hogy nyílt nap. Megyek le a lépcsőn, az utolsó előtti foknál picit megcsúszik a cipőm, ami olyan hangot adott ki, mintha egy jó nagyot és egészségeset szellentettem volna. Egy szőke csaj, meg egy faszi feje kandikál ki a folyosóról, bámulva engem. Mondom nem én voltam, de hát na ...

Elkeveredtem a regisztrációhoz, ahol az angol csaj forgatja és csak forgatja az útlevelemet. Mondom neki egy perc után, hogy "magyar, Magyarországról jöttem". Aszondja, hogy oké, de hol van a vizumom. Mondom, EU-s vagyok. :D

Várjak, várok. Jön egy vidám arc, hogy LazsZSlo? Ja, ja mondom én. Beletörődötten.  Elbeszélgettünk eddigi munkáimról, végigvettük a szokásos interjú kérdéseket, nagyon pozitív volt, meg vicces, úgy váltunk el, hogy a srác mondta, nagyon jó esélyeim vannak.

Aztán rá egy napra, tegnap jött egy e-mail, hogy akkor ezekhez menjek hétfőn délután a "tréning és bevezetés" napra, meg vigyek minden papírt, ami kell. Mondom Borinak, hogy akkor ezek most felvettek? Bori elolvassa, mosolyog, hogy hát ja, persze! És mi a meló? - kérdi Bori.

...

Nem tudom!

...

Elfelejtettem megkérdezni, amikor ott voltam! Elmentem, megvolt az interjú, elvileg felvettek, de azt nem tudom hogy pontosan mi is a munkám! Komolyan nem!