We had the Xmas Dinner

Iwiwes aprón találtunk hirdetést "olcsó magyar marlboro eladó" címmel, így tegnap reggel korán ketünk, hogy elmenjünk átvenni azt. Egy órát buszoztunk, pedig forgalom nem volt, és nem is messze, Észak Londonban lakott az árus. Buszozás közben mondta Bori, hogy azért nagy Debrecen, de már átment volna rajta ennyi idő alatt, mondtam én is, hogy hát ja, Pestről indulva már Győr felé tartanék ennyi idő alatt :D

Cigi megvolt, átadás-átvétel megtörtént irány be a Westendre karácsonyi vásár felkiáltással. Tottenham Court Road mindenféle üzlet kínálatának szemrevételezése, majd Primark. Egész érdekes dolgokat vettem ajándék címén, karácsony után majd felteszem a képeket róla ;)

Feldíszített ház :D

Borinak új haverja lett (kicsit agresszív a pasi, de jó fej)

Nem olcsó órák ...

No comment :D

No, vásárlás befejeztével haza, gyors szunya és indultunk vacsorázni.

Induláskor nagy hibát követtem el, nem néztem meg pontosan hol is van az étterem, mondván Bori megnézte. Találkoztunk Anitával Covent Gardenben, majd jött egy negyedórás rész amikor csak kóvályogtunk jobbra - balra, közben Bori többszőr felkiálltott:

-  "Nem értem, annak az utcának itt kéne lennie" :D

Aztán be egy boltba hogy megnézzünk egy térképet hol van az utca. (Végső elkeseredettség) Emberünknek mondjuk, hogy van-e térképe, mondja persze veszi is le őket melyik kell, mondjuk hogy csak egy utcát keresünk a környéken, mondja melyiket. Mondjuk melyiket, mondja hogy egy utca fel és jobbra, és ott is van. Köszi.

Covent Gardenben az utcákon mindig vannak utcai művészek, mi éppen találkoztunk egy élő szoborral.

Hely megvan, nagy sor elötte, mindenkit küldenek ki, nincs szabad asztal. Aggódunk. Bori beszél a pincérrel, 5 perc után eljutott oda a pincér, hogy megnézi a foglalást. Visszajött, mosoly, természetesen megvan a foglalás csak várnunk kéne egy picit amíg megcsinálják az asztalt.

Közben megérkeztek Halmáék, és az asztal is meglett. Mókás egy hely, nagyon zsúfolt (szerintem amikor berendezték az éttermet, még beraktak 4 asztalt azután a mondat után, hogy "na ez kész. Tele van!") a pincérek érdekes arcok, én jót szórakoztam rajtuk :D

Mindenki rendelt mindefélét, volt a tányéron például bárány (kacsa előétel után), lazac spenóttal, kecskesajttal spenóttal töltött palacsinta amire karamellás banán torta volt a desszert. Kaja finom volt amit mi Borival Csilei Rosé  borral öblítettünk.

Anita, Ági, Bernadett, Gábor, Bori

Nem tudom mit keresett az üveg a kezemben :)

Vacsi után Halmáék mentek haza mi meg még beugrottunk az egy utcával arrébb lévő kedvenc ír kocsmánkba. Útközben egy utcazenész dallamaira Borival még táncoltunk egyet.

 

Az ír kocsmában elkezdtem zaklatni a csapost, hogy Ír bort akarok inni, mire majdhogynem röhögő görcsöt kaptak, amit így utólag értek is már Írország földrajzi helyzetét tekintve. Na de legalább kiderült, hogy van forralt boruk! Így hát a kis magyar társaságunk ki is rendelte az adagját belőle.

Ez már megint mintha egy öreg úras kép lenne :)

Utolsó forraltborunkat akartuk kikérni de már nem volt rá mód. Kongatás után nincs kiszolgálás ... Bár a pultosok mintha még mindíg az ír bor kérdésemen röhögtek volna akkor is :D

Szóval irány metró, útközben még egy kis tánc az utcán egy másik utcazenész előadására. Hangulat (meg egy kicsit a bor is) annyira feldobott, hogy a metró kocsiban elkezdtem fütyülni a Jingle Bells dallamait. Egyszer csak távolabbról csatlakozott egy nő is hozzám. Fütyürésztünk, majd a távolabbi metró ajtónál egy férfi is elkezdte fütyülni. :D Szóval mi sem kellett más, összehangoltuk a dolgot, és hárman a tömött metró kocsiban éjfélkor elfütyültük a Jingle Bells-t :D Taps nem volt, de nagy Merry Xmas kiáltásokkal búcsúztunk a metró utasaitól.

Ma pedig egy kicsit másnap van ... :D

A végére pedig az ír diplomácia alapja:

"Az Ír diplomácia az a képesség, hogy úgy küldj el valakit a pokolba, hogy az már alig várja hogy mehessen."