24-n még dolgoztam. Volt benn 4 pincér, 1 szakács, 1 mosogató, 2 recepciós, és Tibo a supervisor. Nem egy nagy stáb :D
Reggel alig voltak vendégek, így jutott idő arra, hogy Edwinnel a szakáccsal elkezdjünk dobolgatni. Úgy mindenen a konyhában :) Aztán leszakadt a 140 vendég szinte egyszere 8 és 9 között, ember meg nem annyi mint szokott, ezért én nyitottam ki a bárt, és volt egy kiszolgálásom is. Reggel 9-kor egy Guiness. Szép napindítás :D
Indiai kollega (rólla még írok később), és Tibo a supervisor. Meg a kihalt étterem.
Dél körül már nagy volt a semmittevés csak tettünk -vettünk - dumálgattunk, mikor megjelent egy család az étteremben. Mindenki nézett rájuk mint borjú az újkapura, mit akarnak ezek itt?
Végülis ebédelni. Ami mondjuk nem is meglepő egy hotel éttermében délben. Csak hát aki benn volt pincér azok közül még senki nem vett fel rendelést élesben a Novotel "különleges kiszolgálás" tréningnek megfelelően, hiszen mindenki csak reggeliztetett. Így nem volt más, mint a szerencse döntött.
- Na melyik kezemben van a papírgalacsin? - kérdi Tibo a supervisor, hátradugva a kezét.
- A bal. - mondom határozottan.
- Abban. - mutatja Tibo mosolyogva. - Kezd akkor a borajánlással.
Nem volt más hátra, belevágtam életem első rendelésfelvételébe a Novotel elvárásoknak megfelelően.
Egy francia család volt. Csak az apa tudott valamennyit angolul. A lányaik meg jókat röhögtek rajtam, amikor ajánlgattam a borokat, meg a menün a kaját. Semmit nem értettek angolul, biztos ami biztos azért megkérdezték nem-e tudok franciául. Aztán eljutottunk oda, hogy Tibo jött - aki francia - és elmagyarázta nekik az étlapot. Rendeltek.
Eddig megvolnánk, jól ment, nem értettek angolul, de nekem gyakorlatnak jó volt :D
Jön a kenyér felszolgálása az előételhez. Megyek be a szakácshoz Edwinhez, aki akkor még épp gyakorolgatta a kanállal való ritmikázást (a cigányos kanalazást) amit még reggel mutattam neki. Mondom neki Edwin kéne kenyér, vannak vendégek.
Rámnéz.
- Mi? Kenyér? Vannak vendégek?
Hát itt én is ledöbbentem, hogy ha a szakács így kérdez vissza az vajon jót jelent-e :D
Megfogtam egy reggelről maradtat felvágtam. Család eszik, szakács szerencséjéra valami burger szerűt kértek csak :D Jön a desszert ajánlgatása, amit bár nem akartak enni, de annyira ajánlgattam nekik, hogy a család apának nem volt mit tennie egyet berendelt a gyerekeknek. (Megjegyzem négy deszertet kellett ajánlanom, abból kettőnek nem tudtam a nevét, na de a vendégek meg angolul nem tudtak így gyorsan kitaláltam fantázia neveket. Az egyiknek például az volt, hogy Elements a'la chochlate de Novo) Amikor ezt kimondtam a szemem sarkából láttam amint Tibo megfordul és rámnéz :D
Közben meg megjelent egy Kínai család, és leültek. Ők is ebéd :D Kész volt a 24-i napom, csupa újdonságot csináltam :D
Hazafele már tök üres metrószerelvény, majd eltelt a szenteste. Tegnap csináltam tejszínes csirkepaprikást, mindenidők legjobb rizibizijével :P
Amit Ausztália dél keleti részéből krokodil öbölből származó vörös borral öblítettem :D
Aztán megnéztem a híreket, Erzsi királynő beszédet mondott! Szegénykém már igen öreg, és hófehér. A család fontosságáról beszélt, a külföldi szolgálatban lévő katonákról, meg a gazdasági hullámvölgyről.
A királyi karácsonyi üzenetet V. György királytól ered 1932-ből. Azóta minden évben a király\királynő elmondja karácsonyi üzenetét a népnek, ami itt marha fontos dolog.
Na és más nagy fonos dolog is bejelentésre került, ám ugrjunk ehez Magyarországra, egészen pontosan Mátészalkára!
Ákosunk megkérte Dórkácskánk kezecskéjét! És Dórka igent mondott neki!
Gratulálok Ákos, Dorka! Ajjjaj, férj és feleség lesznek :D
Ma pedig meghívtak Halmáék magukhoz, két óra múlva töltött káposzta lesz az asztalon!!! Nyami.
A szaloncukorról pedig a másik blogomon írtam: KLIKK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése