"That's a minute off your Golden Time!" -- avagy élet egy londoni iskolában

 

"That`s a minute off!" --ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat abban az általános iskolában, ahol lassan 16 hónapja tanítok, Londonban.
Ez a bejegyzes azoknak szól, akik szeretnék megfejteni, hogy ez a fenyegető mondat mit is jelent, es egyáltalán, többet megtudni arról, mi is folyik egy átlagos angol állami általános iskolában.

A tanév

Rögtön az elején egy olyan dolog, amivel bosszúságot válthatok ki otthoni tanártársaimból és diákokból. Itt ugyanis a tanév 3 harmadévből áll és összességében több a szünetünk, mivel minden harmadév (őszi, tavaszi és nyári) után tartunk egy kéthetes (!) szünetet, ami a nyári végén egyenesen 6 hetesre nyúlik. És hogy egy harmadév se legyen túl fárasztó, mindegyik közepén megpihenünk további egy hétre. Magániskolákban pedig még ennél is több a szünet.
Ez persze nagyon jól hangzik (az is :-), csakúgy, mint az otthoni fizetés kb 5-6szorosa, amit az itteni tanárok visznek haza, de az írásból az is kiderül majd, milyen nehézségekkel is találkozhat, aki angliai tanításra vállalkozik, hiszen itt szinte minden más, és ez nem mindig jelenti azt, hogy jobb is.

Az alapanyag, vagyis a gyerekek

Itt 6 vagy 7 évfolyam tartozik az általános iskolához (a 7. igazából már középsuli, de aki akar, maradhat), ehhez hozzácsapják még alulról az óvodát 2 évfolyammal (ezeket Nursery es Reception fedőnévvel látják el), vagyis nálunk a legkisebbek 4 évesek, a hetedikesek pedig átlagban 12 évesek.
A Londont egy kicsit is ismerők számára egyáltalán nem lesz meglepő: rendkívül színes a társaság! :-)
Nálunk alapvetően a munkás- és középosztály képviselteti magát, de abból aztán ezerféle nácio! A brit szülők Nagy-Britanniában született gyerekei mellett főleg indiai, szomáliai, pakisztáni es afgán diákjaink vannak, de van itt észak- és dél-amerikai, afrikai, kínai, koreai, lengyel, albán, német, sőt még egy félig magyar fiú is!

A sokszínűség itt teljesen megszokott jelenség, ritka a rasszista megjegyzés, vagy bármilyen utalás a másik származására. A szüntelen bevándorlás miatt szinte kéthetente érkezik új gyerek a suliba, gyakran nagyon kevés, vagy NULLA angollal. Néhány hete pl. felvett a suli egy 3-os kínai kisfiút, aki egész pontosan SEMMIT nem beszél, de nem is ért angolul. A vicces az, hogy ezen senki nem ütközött meg vagy kezdett miatta pánikolni, az anyukája leírta neki egy cetlire kínaiul, hogy WC, a gyerek erre mutogatott, ha ki kellett mennie, a fennmaradó időben pedig próbált felzárkózni a többiekhez, akik éppen a különböző fogtípusokat tanulták ANGOLUL. :-)
Semmi gond, gyorsan ragad rájuk a nyelv, egyébként pedig heti néhány órában külön tanár tart angol nyelvórát ezeknek a gyerekeknek.
Ami még érdekesebbé teszi ezt a multikulti helyzetet, az a diákok különböző vallása: keresztyén, hindu, zsidó, muszlim, buddhista, ésígytovább... Különösebb fennakadást ez sem okoz, csak tudni kell, melyik gyerek éppen mikor böjtöl, és akkor kicsit elnézőbbnek lenni vele, ha délután már kókadtabb :-)
Karácsonykor pedig, amikor az ünnepre készülve hetekig csak dalokat tanulunk, képeslapokat rajzolunk es írunk, Mikulást színezünk, angyalkát hajtogatunk, akkor a "Tegye fel a kezét, aki nem ünnepli a Karácsonyt!" mondattal indítunk, hogy ők más feladatot kapjanak arra az időre.

Ami még fontos: a sulinkba gyengénlátó, nagyothalló, süketnéma es enyhén autista gyerekek is járnak, nem külön osztályba, hanem szétszórva egyesével-kettesével az osztályokba, róluk általában egy külön segítő gondoskodik a tanár mellett, de mindenben ugyanúgy részt vesznek, mint az egészséges gyerekek.
Van azért valami, ami egységesebbé teszi a sokszínű társaságot: az egyenruha, amit mindenkinek mindennap viselnie kell, ezt nagyon komolyan is veszik. Nálunk fehér póló vagy ing, fekete nadrág vagy szoknya fekete cipővel (sportcipő nem lehet), es egy piros pulcsi a suli logójával az uniformis, csak évente 1-2 napot kapnak ajándékba, amikor saját ruhájukat vehetik fel, ilyenkor aztán teljes az őrület! :-)
Az egyenruhával csak annyi a gond, hogy sok szülő sajnálja rá a pénzt, így pulcsiból, nadrágból vagy cipőből tanévenként csak egy darabot vesznek, na és azt el lehet képzelni, hogy pár hónap után ezek hogy néznek ki... szakadt, koszos, büdös... de szerencsére akadnak igényesebb kivételek.

Tantárgyak

Három alaptantárgy van: Literacy (angol irodalom es nyelvtan), Numeracy (matek) és Science (fizika, biológia és kémia egyben). Ezen kívül van még történelem, földrajz, számtech, tesi, művészetek, technika, vallás, zene, társadalmi ismeretek es francia. Nézzünk ezek közül néhányat részletesebben!
Az angolórákon főleg az írás-olvasáson van a hangsúly, naponta elvileg mindenkinek legalább félórát kell olvasnia, vagy együtt az osztállyal, vagy kisebb csoportokban, vagy egyedül a tanárnak, aki erről jegyzeteket is készít, a leglazább formában pedig csendben, magában, bármilyen könyvet, amit a sulikönyvtárból kölcsönzött ki.
Ha a tanár egy kis nyugalmat akar, vagy éppen el kell intéznie valamit, csak elkiáltja magát, hogy "Silent reading!", és már nyúlnak is a fiókjukba a könyvért. Azért persze a "silent" része nem mindig jön össze... :-)
Amit még nagyon komolyan vesznek (legalábbis a tanárok), az a helyesírás (Spelling), hetente kapnak 10-20 szót, amit aztán következő héten letesztelnek, és aki sokat ront, büntetést kap, de erről majd később.
Matekórán hasonlóan zajlanak a dolgok, mint otthon, egyetlen nagyobb különbség, hogy van egy ún. "RM Maths" rendszer, amin minden gyerek saját tempójában old meg a szintjének megfelelő feladatokat számítógépen, ezt hetente 1-2 alkalommal csinálják, ilyenkor testületileg átvonulnak a számtech terembe és mindenki jól érzi magát :-) 

ITC room - számítástachnika terem

A zeneóra főleg éneklésből és furulyázásból áll, évekig tanulják ugyanazokat a dallamokat, de szinte hiába...egy élmény végighallgatni egy ilyen órát :-) Tesin gimnasztika, tánc, kosárlabda, netball, hockey (szárazföldön), úszás, krikett, foci (ami ugyan nagy kedvenc, de a pálya széléről figyelve őket néha nehéz elhinni, hogy egy futballnemzet országában vagyunk :-).

Foci

Technikán terveznek, hajtogatnak, építenek, néha sütnek és főznek is, ehhez van külön egy D.T. (Design and Technology) terem és egy főzőterem (Cookery Room), ahol minden kellék és hozzávaló adott mindenféle projekthez, ezt bárki szabadon használhatja.
A legkomolytalanabb talán a franciaóra, itt óránként kb 5-10 szót tanulnak meg, de azt is szigorúan csak kiejteni, leírni már nem, inkább dalokkal ütik el a drága időt :-) Tapasztalatom szerint a hetedik évfolyam végére sincs mindenki tisztában a hét napjaival franciául, holott minden órát a dátum megállapításával kezdenek...

Az órarend

Minden nap azzal kezdődik, hogy a gyerekek felsorakoznak (szigorúan és mindig egyesével) az udvaron, a tanáruk bevezeti őket a termükbe, lepakolás (mindenkinek saját szekrénye van a folyosón kulccsal, amit persze rendszeresen el is veszítenek), üzenőfüzetek, házifeladatok, aztán Registration, vagyis a tanár egyenként köszönti a gyerekeket, ők pedig visszajeleznek, hogy megérkeztek, és közlik, mit óhajtanak enni ebédre. Ha otthonról hoztak ebédet, akkor elkiáltják magukat, hogy "Sandwiches" vagy "Packed lunch", ellenkező esetben a "Hot dinners" kategóriába tartoznak, vagyis azt fogják enni, amit a suli kantinjában aznap adnak.

Na, itt még meg kell említeni valamit. Mi néhány napja hivatalosan is "healthy school"-nak számítunk, ami többek között azt is jelenti, hogy minden, a suli által kínált menü szuperegészséges. Ebből következik, hogy aki otthonról hozza az ebédjét, az sem tehet bele a kis dobozába csokit vagy chipset. Ha pedig valaki a suli kosztját választotta aznapra, attól elkoboznak mindenféle nasit, amit még megpróbál becsempészni magával az ebédlőbe :-)
Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ez már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, annyit azért még hozzáteszek, hogy a "healthy school" projektet a vallástanárunk koordinálja, aki alsóhangon 130 kilót nyom... néha nehéz rávenni a gyerekeket, hogy kövessék az útmutatásait egy egészségesebb jövő reményében :-)

Vissza a napi menethez: a regisztrálás után mindenki átvonul a legnagyobb tornaterembe "Assembly"-re, itt szépen leülnek többszázan a földre, és vagy egy tanár beszél egy adott témáról, vagy énekeket tanulunk (köszönet érte Andinak, magyar tanártársamnak, aki zongorán is kísér minket), vagy egy osztály ad elő egy kis színdarabot, aztán visszaballagunk a terembe és kezdődik a tanítás. Negyed tízkor.

A nap beosztása évfolyamonként el van csúsztatva, de alapvetően 3 szakasza van egy napnak, nézzük pl a 6.-osok napját:

9.15-11.00: 2 különböző óra, tetszőleges időbeosztással
15 perc szünet (itt mindenkinek kötelező kimenni az udvarra, ahol közben 10 pennyért gyümölcsöt is vehetnek maguknak, ha nem hoztak otthonról, ilyenkor még mást tilos enni). Ha esetleg nagyon zuhog (szitáló eső nem számít, ez Anglia...), akkor "Wet play" van, vagyis bent játszanak az épületben.
11.15-12.45: ismét 1-2 tanóra
12.45-13.45: ebédszünet, amiből a gyerekek kb 15 percet töltenek kajálással, aztán nyomás ki az udvarra, eső esetén újra bejön a képbe a "wet lunch", vagyis épületen belül őrjöngenek :-)

Udvar

13.45-15.20: újabb 2 tanóra, de előbb újra regisztráljuk a jelenlévőket. (itt meg kell jegyeznem, hogy orvosi igazolás nélkül is lehet hiányozni akár egy hétig is --szerencsére a tanároknak is :-), de valamivel indokolni kell a távollétet. Olyan is volt, hogy a szülő a szeles időjárást nevezte meg okként... nem akadtak fenn rajta, csak mosolyogtak...

Az órarendet elég lazán kezelik, összevissza cserélgetik az órákat, ha éppen úgy látják jónak, ebből túl sok gond nem lehet, mivel 1. szinte mindent ugyanaz a tanár tanít az osztályban, 2. a gyereknek mindegy, úgyis minden cucca a suliban van, haza semmit nem hordanak.
Ja, és ami még nekem szokatlan volt, az az órarendbe beépített Golden Time, azaz heti 20-30 perc, ami gyakorlatilag szabadfoglalkozás, minden gyerek azt csinál, amit akar, feltéve, hogy a hét folyamán nem veszítette el az összes percét, de erre még majd visszatérek.

Órarend

Egy tanóra

Hogy mi történik egy órán, az tantárgytól és persze a tanártól is függ, de nézzük az általános jellemzőket, amik egy magyar olvasónak érdekesnek tűnhetnek. Először is: a miénk egy teljesen átlagos iskola, nem túl sok pénzzel, de minden osztályban van egy interaktiv tábla számítógéppel, színes nyomtatóval és hangfalakkal. Enélkül a tanítást el sem tudják már képzelni, de ezt meg tudom érteni, nagyon könnyű megszokni a jót... A tábla segítségével szinte bármi megoldható, online játékokat játszanak együtt a gyerekek, oktató filmeket néznek, az internetről bármilyen infót vagy videót leszedhetnek akár az óra közepén is. Ez a tanár munkáját is nagyban megkönnyíti, nem beszélve a nyomtatóról, amivel bármikor bármilyen feladatlapot azonnal a diákok kezébe tud varázsolni.

Terem, tábla

Ide tartozik még, hogy napokon belül minden osztály kap még 2 db komplett számítógépet, ezeket szabadon használhatják majd.
Ahogy már írtam, a gyerekek semmit nem hordanak haza magukkal, minden füzetük a teremben sorakozik, ezeket órán kiosztjuk, ők felírják szépen az aznapi célkitűzést (ez elengedhetelen, bár a cél elérése csak ritkán valósul meg :-), valamit beleírnak, -rajzolnak, -ragasztanak, aztán becsukják és nagyjából rögtön el is felejtenek mindent :-) A tanár ugyan utólag belenéz és kijavít benne ezt-azt, de ennek a diák szemszögéből nincs túl nagy jelentősége...
Amire viszont nagy hangsúlyt fektetnek, az a tehetséggondozás és felzárkóztatás, alig van olyan óra, amire ne kopogna be egy másik tanár, hogy kivihetné-e a matek/ helyesírás/ olvasás/ klarinét/ stb kiscsoportját. Ilyenkor a gyerek veszi a ceruza-radír egységcsomagját és már távozik is, füzet nyitvamarad az asztalon, ő aznap már nem nagyon ragaszt bele semmit :-)

Terem, füzetek

Jutalmazás és büntetés

Ami ebben a témában a legmeghökkentőbb egy magyarnak: se alsóban, se felsőben nincs osztályozás! Semmi. Van ugyan egyfajta értékelés, amivel 5 szintbe sorolják be a gyerekeket, és elvárt, hogy egyre feljebb jussanak, de ha ez nem történik meg, a diák ebből nem sokat vesz észre, max. többször viszik ki korrepetálásra. Inkább a tanárt veszik elő, hogy mi az oka a gyerek egyhelyben toporgásának.
Háromévenként van egy országosan egységes írásbeli vizsga a 3 főtantárgyból, de megbukni ezen sem lehet, maximum gyengén teljesíteni.
Mindez a gyerek szemszögéből nagyon pazar, bár ők nem is nagyon tudják, milyen jó dolguk van pl. a magyar diákokhoz képest... Azt már mindenki döntse el maga, hogy ez a rendszer jobban szolgálja-e az érdeküket, mint egy olyan, ahol a minimumot sem teljesítő gyerek évet ismétel, hátha akkor majd megtanulja...
Mivel nincs osztályozás, itt nem működik az otthoni fegyver, nem lehet azzal fenyegetni, hogy ha zavarja az órát, kijön felelni a heti anyagból :-) Aminek sorozatos megejtéséből akár egy bukás is kisikeredhet...

Van viszont számtalan más eszköz a büntetésre:
--kiküldjük a teremből (amit otthon elvileg nem lehet, mivel a gyereknek joga van az oktatáshoz! Csak azt nem kérdezi meg senki, hogy a többinek nincs-e meg ugyanaz a joga egy zavartalan tanórához...)
--átküldjük egy másik osztályba feladatlapokkal vagy egy könyvvel (lehetőleg alsóbb évfolyamba, hiszen viselkedése alapján oda való)
--lemásoltatunk vele kézírással egy szövegrészt (ettől általában kikészülnek szegénykék :-)
--fogalmazást kell írnia arról, mi lett volna a helyes viselkedés
--elküldjük az igazgatónő irodájába, ott egy rövid eligazítás után kiültetik a folyosóra, ahol némi tanulnivaló társaságában tölthet el pár kellemes órát
-- betesszük "detention"-be, azaz valamelyik szünetben vagy akár napokig minden szünetben a teremben kell maradnia
-- perceket veszít a heti Golden Time-ból, ilyenkor hangzik el a címben is szereplő mondat
-- kap egy "csíkot", amiből 3-nak kell kigyűlnie ahhoz, hogy a szülő levelet kapjon az igazgatótól (ehhez már durvább dolgot kell elkövetnie, pl. káromkodás, rasszista megjegyzés vagy verekedés)
-- a legkomolyabb esetben pedig felfüggesztik a gyereket 1-2 napra, vagyis nem jöhet suliba, ami neki persze inkább jutalomnak tűnik, de továbbtanulási jelentkezésnél ez is döntő lehet. Mióta itt vagyok, ilyen csak kétszer történt meg, egyszer megpróbált egy gyerek hazaszökni (2 napot kapott érte, sajnos pont én voltam az a szerencsés, aki majdnem hazáig futott utána :-), máskor pedig néhány szellemes 3-os kente össze a WC falát ürülékkel... itt már szerencsére nem voltam érintett az ügyben :-)
--ami még nagyon megy nálunk, az a bocsánatkérő levél, sokat elárul a tanár idegállapotáról az aznap kapott ilyen levelek száma... nekem is van belőle számtalan, íme 2 példa:

 

Levelek

A rengeteg fegyelmező eszköz ellenére persze van néhány megrögzött rendbontó, valószínűleg imádják a folyosó hangulatát, mert rendszerint az iroda előtt üldögélve látom őket... ezek a gyerekek jellemzően zavaros családi háttérrel rendelkeznek, nehéz is nekik elmagyarázni, hogy mi a helyes, ha otthon természetes a bunyó a szülők között, sőt,olyan is előfordult már nem is egyszer, hogy a suli udvarán püfölték egymást, rendőrt kellett hívni hozzájuk.

A jutalmazás kevésbé sokszínű, jó munkáért vagy viselkedésért csillagokat és tombolajegyet lehet kapni, aztán évente többször tartunk egy sorsolást, ahol ajándékokat nyerhetnek. Ha az egész osztály jól viselkedik, akkor jár nekik az üveggolyó vagy osztálycsillag, ha pedig ebből X számút összegyűjtenek, akkor mondjuk megnézhetnek együtt egy filmet, vagy valami hasonló.

Tanárok

Ahogy a diákok, a tanárok is számtalan országból jönnek hozzánk, van kenyai, új-zélandi, ausztrál, walesi,dél-afrikai, ír, kanadai, jamaikai, egyiptomi, spanyol, velem együtt 2 magyar, és még sok más náció, ami most nem jut eszembe :-)
A tanároknak több fajtája van: 1. az osztályfőnök, aki saját osztályt visz, 2. a helyettes tanár (ez vagyok én is), aki ugyanúgy bent van reggeltől estig, de csak aznap tudja meg, hogy éppen ki hiányzik a tanárok közül, vagyis milyen osztály(ok)ban és milyen tantárgyakat kell aznap tanítania.
Erről nagyon sokat tudnék írni, de most inkább visszafogom magam :-) Csak annyit emelnék ki, hogy az állandó stressz mellett ennek a beosztásnak külön bája, hogy rekordidő alatt kell megtanulni az adott osztályba járók nevét. Ami nem is lenne nagy kihívás, ha mindenkit Jamesnek vagz Amandának hívnának, dehát az etnikai összetételből következik, hogy megjegyezhetetlen, soha nem látott neveket kellene memorizálnom pár perc alatt, úgy mint pl. Keerthana, Suhayla, Abdirahman, Ubaid, Mohtashim, Miruthalan, Piraneethan, Ruquayah, és még oldalakon keresztül sorolhatnám :-)
A nevek ismerete nélkül pedig elég nehéz fegyelmezni... főleg, mivel a sokszor amúgy is szemtelen és neveletlen gyerekek duplán beindulnak, ha helyettes tanár lép a színre. Engem is fenyegetett már meg gyerek, hogy megver, vagy hogy a szülei majd beperelnek és kirúgatnak. És egyébként is igen megterhelő a dolog, mind egyszerre akarja közölni, hogy fáj a foga, meglökte a padtársa, kikötődött a cipőfűzője, elkészült a feladatával, WC-re kell mennie, stb... mindezt persze aközben, hogy én az anyagot próbálom elmagyarázni. És ehhez még gyakran üvöltenek is, de szó szerint, közben az egyik már sír, a másik pedig éppen szökni készül a teremből.
Szóval az idegek mellett a hangszálakat is erősen próbára teszi ez a meló... ahogy gyakran otthon is.
Ez viszont semmi ahhoz képest, ami az itteni középiskolákban zajlik, azt senkinek nem javasolnám, hogy ott álljon munkába! Aki utazott már londoni buszon gimisekkel együtt, az jól tudja, miről beszélek... borzasztóan viselkednek, és nagy részük beszéd helyett az ordítást preferálja. A mi utcánkban is van egy középsuli, egyszerre szoktunk végezni, és az onnan kiáramló diákokat gyakran rendőrök kísérik fel a buszra, hogy a verekedőket időben ki tudják emelni közülük. A közeli boltokra pedig ki van írva, hogy egyszerre maximum 2 diák mehet be vásárlási (vagy esetleg egyéb) szándékkal.
Vissza a tanárokhoz: van még nálunk külön a süket diákokkal foglalkozó tanár, külföldi diákoknak (és szülőknek is!) angolt tanító tanár, és külön csoportot alkotnak a TA-k (teaching assistant), akik nem tanárok, de osztályonként 1-2 van belőlük, ők segítik a tanárt mindenben.
Nekem szerencsém van, nagyon jó tanári karba kerültem, és a vezetőség is "jól tart" bennünket, kezdve azzal, hogy a tanáriban soha nem fogy ki a gyümölcs, kávé, süti, tea, tej, csoki :-)

Tanári szoba

Aztán vannak még rendszeresen ún. "jóléti" megmozdulások, pl. csapatverseny teljes ellátással, közös ebédek, vacsorák, quiz estek, vagy pl. néhány munkanapon kedvezményes kocsimosatás, ruhavasaltatás, illetve manikűrözés :-)

 

Ami még az órán kívül történik

Mivel Londonban hosszabb időt csak ebben a suliban töltöttem el, nem tudom, máshol is így van-e, de nálunk szinte annyi dolog történik suli előtt-közben-után, mint tanítási időben. Kezdődik a sor a "reggeli klubbal", ahol 8 órától  sulikezdésig a kaja mellé mindenféle játékot is kapnak a gyerekek. Folytatódik az ebédszünetben és suli után tartott klubokkal, ahol rengeteg dolog közül választhatnak: pingpong, foci mindkét nemnek, képzőművészet, számítástechnika, netball, kosárlabda, újságírás, énekkar, stb. Ezek persze mind ingyenesek.
Nemrég készített az iskolám egy felmérést diákok és szülők körében, amiből az is kiderült, hogy a gyerekek sokszor unják az iskolát. Na, a vezetőség őrült pánikba esett, feladat adott volt: tegyük még szórakoztatóbbá a sulit. Igaz, eddig se látszottunk ki a programokból, van itt egyiptomi nap, görög nap, tudor nap, ilyenkor az adott történelmi kornak megfelelően kell felöltözni, megtanulnak gyertyát önteni, szappant faragni, múmiát balzsamozni, illóolajat készíteni, stb... a nap végén pedig tartanak egy nagy lakomát az egész kompániának.

Van rengeteg egésznapos kirándulás is: Globe Színház, British Museum, Science Museum, David Beckham Football Academy, Roald Dahl Museum, parkok, játékmúzeum, zsinagóga, buddhista templom, stb.
Szóval a "tegyük még érdekesebbé az oktatást" projekt keretében idén a hatodikosoknak (mivel töriből a 2. világháborút tanulják) még egy Blitz éjszakát is tartottunk, a gyerekek visszajöttek suli után este, mi pedig úgy tettünk, mintha evakuálták volna őket, volt ott katonai bemutató, tánctanítás, főzés, énektanulás, és persze az este folyamán több bombariadó is. Végül pedig mindannyian a tornateremben aludtunk a földön, nagyon kényelmes és romantikus volt :-)
Szerencsére másnap nem kellett mennünk suliba, kaptunk egy extra szabadnapot az éjszakáért cserébe.

Ilyen tehát az élet a mi kis londoni iskolánkban. Ha esetleg valaki kedvet kapott hozzá, itt megtalál, szívesen megírom, hogyan taníthat Angliában magyar tanári diplomával és egy adag kalandvággyal :-)