A long weekend in Radisson / Egy hosszú hétvége a Radissonba

A hétvégén péntektől kezdve nagyszabású vacsorák voltak a Radissonba, és még ma is lesz egy. Ilyenkor nagyüzem van az első emeleten, a Banquetingen.

6-8 chef serénykedik a konyhában, 2-3 kitchen porter eteti a mosogató gépet folyamatosan, két-három főnök is dirigál, irányít, és ellenőriz, 20-30 pincér végzi a vacsora előkészületeit, illetve szolgál fel. A biztonságiak folyamatosan járkálnak, minden nyüzsög és örület van.

Ilyen hangulatban szoktunk megérkezni Pici bácsival délután 3-ra, vagy 4-re. Mindenkinek köszöngetés, pár szót váltunk ismerősökkel, főnököknél bejelentkezünk, átöltözés, és elkezdjük előkészíteni a bárt. Persze elötte körbenézünk az emleten mi hogy áll, hogy alakulnak az előkészületek, illetve kik vannak épp aznap az agnecy-től. Na meg az örület közepén mint két öreg oszlop elszürcsölgetünk egy kis kávét, kólát ;) Ilyenkor szoktuk tippelgetni milyen is lesz a buli, annak a függvényében, hogy mekkora a színpad, mit írtak ki mára (hány fős vacsi, milyen a menü, milyen program, stb...)

Pénteken török buli volt. Muszlimok nem isznak, ennek megfelelően is készítettük elő a bárt.
Több soft drink, kevesebb pia. 250 fős török jótékonysági buli. Nagyjából bejött a tippelésünk, inkább a kólák mentek, limonádék, tonicok. Egy pár ember
ivott csak töményet bár igaz, ők nagyon nagyon :)
Egy török nagyon híres énekes nő volt a fő esemény a vacsin, a nevét megakartuk, de sehogysem tudtuk megjegyezni. Festményeket bocsátottak árverésre a jótékonykodás keretein belül. Ritka ronda festményeket. Egész este török zene, az az igazi. Be is ugrott, hogy Egerben igen csak nagy önuralom kellett, hogy ezt elviseljék Dobóék jó pár hónapon keresztül.
"
- Jó kis buli nem? - kérdezi mosolyogva a hotel egyik biztonsági őre Laczától megállva a pult
elött.
- Hát ja, bár ez a zene nagyon szörnyű. - válaszolja Lacza.
- Ja igen tudom. Én török vagyok. - fordul szembe Laczával az őr - egyébként én sem szeretem, régi hagyományos zene, unalmas, és sose változik.
"
Ekkor azért megnyugodtam, hogy nem sértettem meg :D

Aztán egyre több vodkát, és Sambucát kezdett el rendelni az egyik vendég, és jó kedvében egyre többet beszélgetett velünk. Kiderült, hogy alapvetően olasz, de már 40 éve él Angliában, és török felesége van (ismét elmondom, szépek a török nők :P). Egyébként meg marha jó, hogy MO-ból vagyunk, és gyors váltással rátért, hogy ha jól gondolja minimál béren dolgozunk, és hogy az adót vissza lehet igényelni, és nehogy több pénzt adjunk az államnak mint amennyit kell. :D Ő vette meg az egyik festményt 500 fontért. Jó arc volt, jó kis borravalókat is adót.

Most indulnom kell melóba (ma is vacsi lesz).
A folytatásban:
- Angol Disco, HardCore piafogyasztással,
- Nagyon ostoba angol csajok,
- Ali G,
- Arisztokrata burzsoá angol felső réteg,
- Jess Conrad az angol Komár Laci,
- Kezdő pultos Vs. pénzes pultos