Az úgy kezdődött, hogy Borinak mondtam, menjünk már vidékre. Mondta, jó. Aztán eszembe jutott, hogy angliai várakat kéne megnézni. Mondta Bori, jó. Aztán másnap mondta, hogy beszélt egy kollegájával, és állítólag Hever Castle nagyon szép. Megnéztük a honlapot, és már csak a dátum volt kérdéses.
Ez a hétfő jónak tünt. Szóltunk még Csorynak, meg jött Bori két barátnője, Picur és Edit, így hétfőn reggel a London Bridge-i állomáson volt a gyülekező, hogy aztán 40 perc vonatozás után leszálljunk Hever-ben.
Reggel a házunk elött ép egy lakásttüzet oltottak el
Uzsi, szendó, üdítő, csoki be a hátizsákba és már jöhet is a metró
Vasútállomásnál mindenki időben jelent meg, Csory erős másnapossággal (Csory, Picur, Bori)
- Csak pár pint sört ittunk, meg bort. Fehéret, vöröset ... - mondta Csory, és elkezdte majszolni szendvicsét.
Vonatot kényelmesen elértük, ott még felvettük Editet is.
A reggeli sajtó átfutása a vonaton
Hever egy pici falucska, a vonatállomástól távolabb. Viszonylag elég nagy területen terül el, nem az a ház-házig ér elrendezés. Két út vezetett a kastélyhoz, a beton, és a "vágjuk le erre".
A beton út:
Telefonfülke
A "vágjuk le erre" út:
Alkalmi utitársaink magukra vonták a tehenek figyelmét
Néha aztán át kellett mászni mindenféle kaput
Ő maradt a másik oldalon
Már közel voltunk
Útközben benéztünk a Szent Péter templomba, ami a 14. század óta áll, és ott van eltemetve I. Elizabeth királyné nagyapja.
Mivel bank holiday volt - munkaszüneti nap -, sokan látogatták meg a kastélyt, hiszen délben érkezett meg a folyón VIII. Henrik király és kísérete.
Kacsák
Miután VIII. Henrik is elfoglalta rezidenciáját, megnéztük az olasz kertet:
Mi folyhatott a bokor alatt?
Kertekből, virágokból elég volt, belevetettük magunkat a sövény labirintusba:
Eztán irány a kastély belülről ahol nem lehetett fényképezni ... És horgászni se, pedig ...
Ekkorra már megéheztünk, egy kis pihi kell, szóval ebédre angol kolbász (szoszidzs) ami aztán nem igazán finom, mint ahogy az arcomon látszik is:
De mindenért kárpótolt egy kis fagyi:
Ekkor már kisütött a nap, irány tehát a vizi labirintus, ami igen trükkösen egy kis tavon van kialakítva, úgy, hogy járólapokon kell közlekedni, és ha olyan lapra lépsz akkor elkezd alulról fröcskölni sugárban a víz:
Ha pedig már igencsak vizes lettem, akkor irány csónakázni a tavon. Kettesben. Bori, Én, és a tó polipszörnye.
Húzzzad Lacikám, húúúzzad csak
Akárcsak Kiskunlacházán
Nehogy felboruljunk, kapaszkodom jó?
Kilátás, és élővilág a tóról nézve:
Pihi
Bori is evezett
Visszafelé még betértünk a VIII. Henrik nevű pub-ba, ahol nem volt minden rendben. Furcsa kiszolgálók, és rengeteg óra volt. Mindegyik más időt mutatva. Mindenesetre azért legurítottunk egy jófajta házisört, és mellénkszegődött Becksy, a pub macskája is. Állítólag VIII. Henrik szelleme szállja meg esténként...
Hát az biztos, hogy mindenem macskaszőrös lett.
Napközben a kastélynál Csory rájött, hogy nincs meg a visszafele vonatjegye. Átnézett mindent, de nem találta. Visszaúton megálltunk megint a buszmegállónál, ahol Csory a földre nézve megtalálta a jegyet. És ahogy utána átnéztük a fényképeket, íme az elveszés, és a megtalálás pillanata:
Nagyon jó nap volt, nagyon megérte elmenni megnézni. Tipikus angliai vidéki túra, angliai kastély, és furcsaságok, jó hangulat.
A fáradt vándor:
1 megjegyzés:
én meg itthon szívok.... most má' tényleg muszáj kimenni, egy ilyenbe benne lennénk. :) talán még asszony is felszállna a repülőre, illetve biztos jól megvizsgálná a teheneket. :D
küldjek jófajta hazai gyulait? :)
Megjegyzés küldése