Staff Party

Jelentem megvolt!

Másnap is van.

Szóval nem vagyok  jóban nagyon senkivel a Hotelben - ennek leginkább az az oka, hogy kétszínű mindenki -, dolgozgatunk, viccelődünk egymással, de egyik sem olyan ember, hogy sok időt kéne töltenem vele. A szakácsok a kivételek ezek alól.  A főnökök is inkább szeretnek az emberre rabszolgaként tekinteni, meg amúgy is volt már pár összeszólalkozásom pár emberrel. Ezért is aggódott Bori a Staff Party miatt. Nem is volt sok kedvem hozzá, dehát bulit mégsem hagyok ki, meg be volt harangozva, hogy lehet majd nyerni ezt-azt.

Az ON ANON nevű klub function roomját bérelték ki, ez a Piccadillynél van. Térképet megnéztem, majd indultam. Ahogy annak lennie kell a nagy zsúfoltságban ami a piccadilly környékét jellemzi, abszolút nem találtam a helyet, amikor már elértem a Soho illetve a kínai negyed szélére, telefonos segítséget kértem Boritól. Ez ott elakadt, hogy szerinte bal oldalon van a Trocadero, szerintem meg jobb :D

Na mondom mindegy, ha nem találom meg negyedórán belül, akkor eszek egy kacsát egy Sushi bárban aztán hazamegyek :D

Mászkáltam, egy riksást is megkérdeztem, hogy tudja-e hol van de nem jutottam vele sokra. Csak azt hajtogatta, hogy olcsón elvisz oda, én meg meg hajtogattam neki, hogy hova oda?, mert a klubnak itt kéne lennie az utcasarkon :D

Bori hívott, hogy megnézte, a klub a London Pavillion épületben van. Mondom, azt tudom hol van. Megfordultam, és gyakorlatilag a hely elött álldogáltam. Behatolás a helyre.

A general manager fogadott az ajtóban, a Hr-es csaj meg elmagyarázta, hogy akkor kettő egész darab vouchert kapok, amit beválthatok piára a bárban. Aztán visszakérdeztem, hogy és mikor kapjuk meg a többi a vouchert :D

Na mindegy mondom, úgyis csak a sorsolásig akarok itt lenni, és ezek szerint piálni sem fogok nagyon. Az eleje mint ahogy lennie kell egy senki nem kedveli a másikat buliban döcögősen indult, feszengés, klikkek, meg kötelező mosoly az arcon, meg a másik méregetése ki hogyan öltözött fel, Dress Code (azaz elvárt öltözék) az elegáns hétköznapi volt (Smart casual).

A öltözködés díját magasan Jeremy a Conferenciák sales-ese vitte! A srác buzi. Namármost felvett egy lábhoz simuló kantáros gatyát az egyik kantárja pedig csak hátul lógott, ehhez egy nagyon rövid ujjú fehér póló mindenféle írkával. A megtestesült Freddy Mercury volt. Én megláttam, és csak röhögtem magamban, most aztán mindenki számára kinyilatkoztatott :D Biztos ilyen belső kényszere volt erre.

Na szóval az első fél óra abban merült ki, hogy betámasztottam a pultot, kikértem a két voucherem-re a két Beck's sört (kis üvegest adtak csak persze, és műanyag üvegben ...) és néztem a tv-n egy kúrva jó extreme sport csatornát. Aztán felszolgálták a svédasztalos vacsorát, szedtem magamnak rántott csirke darabkákat, és olyan jól sikerült bepozicionálnom magamat leülve, hogy elém került egy asztal amin volt egy - egy üveg fehér, rosé, és vörös bor. Heves érdeklődésemre, hogy kié ez a bor senki nem tudott válaszolni, így megállapodtunk abban, hogy akkor ez biztos közös. Kitöltöttem az első pohár borocskát. Edwin, a kormos szakács mellém ült le kajálni, vele jóban vagyok. Kérdezem mit iszol?

- Sima kóla.

- Óóó, ne viccelj. Tudod hogy mit szoktunk mi magyarok inni?

- Nem?

- Na itt van ez a vörösbor önts bele a kólába. Vörösboros kóla.

- Hát...

- Próbáld csak ki!

Na itt kezdtünk elcsúszni. Ízlett neki, koccintgattunk, kideült hogy nem is kongói hanem Ghanából van, meg hogy ott 36 nyelvjárás van. Na meg kifejezetten jól mondja, az egészségedrét.

Az egyik francia szakácsnő, meg egy recepciós csaj csatlakozott még hozzánk, ebből lettek nagy kusza francia mondatok, Edwinnel gyakorolgattunk. Elfogyott a fehér bor, de valaki még rakott az asztalra ...

Aztán jött a kötelező igazgatói beszéd, aszondja hogy Angliai Novotelek közül mi lettünk az elsők, meg minden idők legjobbja lettünk frissen nyitott Novotelek közül. Tapsoltunk. Kiváncsi vagyok ebből én észreveszek-e valamit majd :) Aztán jött a nyereményjáték, volt ottan minden. Egy üveg bortól kezdve, piritós készítőn át négynapos nyaralást lehetett nyerni. Ebből nekem sikerült abszolválnom egy elektronikus fogkefét :D Szóval ez is megvolt, a többség már kellemesen berugva, majd indult a DJ is. Tüci Tüci de hát mindenki lement, így Lacikának is ott kellett lennie. El is indult a pokol, nagyon akarták hogy táncoljak, így Lesi Petitől kölcsönöztem a táncát, amivel nagy sikert arattam (azt a lemegyek kormosba, és komolyan nyomom a az afrikai törzsi táncot félét), na meg annyira belelendültem, hogy előadtam a Will Smithes táncomat a Kaliforniából jöttem-ből.

Sajnos lesöpört a parkettről az egyik indiai recepciós, aki olyan elektrobugit nyomot azzal a testtel, meg fejjel, hogy még most is könnyesre röhögöm magamat :D

Na akkor megtalált a HR-es csaj, hogy maradt még voucher, egyet még tud adni, ha kell. Misem kellett már akkor, így kikértem rá a Jack Danielsemet. Aztán hazafele, ezen a ponton már erősen ködösek az emlékek, de az még megvan, hogy egy Új Zélandival dumálgattam a metrón. Hazaérés Mystery Gang énekléssel, aztán reggel a nappaliban ébredtem. Nem tudom miért. :D

Ma pedig hálistennek Offos voltam.